Tegnap azon gondolkoztam, hogy tegyek-e fogadalmat?
Miközben keresztül kasul átutaztam a várost volt időm rá. Csepel, ahol 15 évig éltem most megfakult és szürke, tele szeméttel romházakkal. Az igaz, hogy a Duna partján megépített Nemzeti Színház és MÜPA után száz méterrel is szeméthegyek virítanak és ha szépet akarsz látni, inkább a HÉV jobb oldalán nézz ki az ablakon mert láthatod a Lágymányosi öböl köré épített sétáló utat és parkot a budai oldalon. Kicsit kaotikus volt tehát ez a 31.-e
rohangásztam postára,boltba, aztán főztem. Az este nyugis volt, Tibi dolgozott (a taxisoknak tegnap volt a legmelósabb nap)
Debike a barátaihoz ment bulizni. Mi a két csajjal itthon maradtunk, tévét néztünk aztán éjfélkor koccintottunk az újévre. Tehát visszatérve a fogadalmamra, úgy gondolom nem túl nagy merészség tőlem, hogy megpróbálok ebben az évben mindenkihez pozitívan viszonyulni, jóindulattal közeledni, nem fogok irigykedni és puffogni a háta mögött senkinek.
És azt is megfogadom, hogy sokat fogok mosolyogni, és optimizmussal nézek a jövőbe! Talán a pozitív hozzáállással a céljaim is közelebb kerülnek hozzám és a körülöttem élőkre is hatással lesz. Valamint a türelem, amit még gyakorolnom kell, talán még nem késő 43 évesen lehiggadni és türelmesebben kezelni a családtagjaim és akivel összehoz a sors, bármilyen bosszantó dolog is történik. Igazából ezek nem nagy dolgok, de biztos nem lesz könnyű :)
k
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése