Minden jó ha...

Minden jó, ha bármi is történt, de jóra fordulnak a dolgok.

Múlt hét szerdán hazaküldték Tibit a kórházból, előző nap azért beültettek egy pacemakert neki, biztos ami biztos. Sok kérdés felmerült, miért, de végül megértettem, hogy fontos, mert ugyan a szívével semmi baj, de előfordult a kórházban (és valószínűleg előtte is), hogy kihagyott néhányszor és ebben azok a receptorok a hibásak, amelyek azt működtetni hivatottak. Nem vagyok orvos, gondolom nem osztogatják ingyér a pacemakereket a drága jelzőberendezésekkel, amelyek éjszakánként letöltik az adatokat és elküldik a kórháznak. Ezt csak abban az esetben teszik, ha indokolt. Kedden egyébként fél kettőkor írt, hogy mindjárt jön valaki és elviszik, hogy beültessék a pacemakert, ami kb egy fél órás műtét. Később elmesélte, hogy át tolták az ággyal együtt a műtőbe, kapott mindenféle tappancsokat meg izéket a mellére, elérzéstelenítették, letakargatták, de úgy, hogy azért kilásson. Akkor megjelent az orvos maszkos arca, aki vigyorogni látszott és azt mondta hangosan "Alexa, play Gun's and Roses" és Alexa szót fogadott. Ez elég menő volt, Tibi sem emelt kifogást ellene. Facetime-on tartottuk a kapcsolatot műtét után, láttam amikor visszatolták a betegszobába, még integetett is a műtős nagy igyekezetében, néha nekiment ennek annak, de sebaj.  

Megjegyzem Tibi különleges figurának számított a stroke részlegen, mert mindenhez hozzá tudott szólni, tippeket adott a dokiknak a betegségét illetően és egyszer egy doki megjegyezte, hogy még soha nem találkozott olyan emberrel, aki a tíz évvel ezelőtti stroke gyanús CT felvételét az agyáról a telefonjában tárolja és alkalmasint előkapja, hogy megmutassa. 

Másnap háromkor elkéredzkedtem és hazahoztam őt. Kissé gyenge volt, hiába "pihent" két és fél hétig a kórházban, amiről csak jó véleménye van, mert tényleg maximálisan el lett látva és ki lett szolgálva. A rémálom kezd halványulni bennem is benne is. Jó volt, hogy beszélhetek vele, hogy ott ül mellettem, hogy olyan mint régen, intézkedik, üzenetekre válaszol (ezerre és ezerre). Néhány nap alatt kicsit összeszedte magát, már rövid sétákat is tettünk reggelente a Cockingtonban a lányokkal, a kutyával. Munkából hazajövet a nappaliban ültek mindannyian és beszélgettek. Nem kiabáltak, nem veszekedtek, nem zavarták egymást. Jó volt látni, hogy minden rendben, sőt nem olyan mint régen, hanem sokkal jobb. Most néhány hét pihenő következik, és várjuk az orvosi team véleményét, hogy a csomót a nyakából hogyan szeretnék eltávolítani és mikor. Még nem tudjuk vezethet e Tibi a jövőben, legalábbis a hivatásos jogosítványra vonatkozóan. Még azt sem tudni, mikor dolgozhat újra. A munkahelye nagyon rendes volt, és szerencsére a Stagecoach-nál már két hét után 9O százalékos táppénzt kaphat, így nem halunk éhen. Egyelőre gyógyulunk, testileg, lelkileg és örülünk annak, hogy együtt vagyunk.

A lányok itthon dolgoznak, tanulnak, mert még tart a lockdown úgy tűnik márciusig. Online suli, egyetem. Szula sokat főz, ha én nem vagyok itthon,  és lassan már én fogok tőle tanulni. Ma például tojásos nokedli volt, de ő füstölt sajtot, fokhagymát is tesz bele és azt hiszem,  ez a legfinomabb amit eddig életemben ettem. Aisa porszívózik, takarít, horgol, kutyát sétáltat, rendkívül kreatív. Néha azért leáll keseregni, hogy fogalma sincs, mit fog csinálni a sixth form elvégzése után. Néha esténként, ha hazaérek,  még tartok fél óra lelki tanácsadást hol az egyik, hol a másik szobában. Debi, amíg Tibi kórházban volt én pedig dolgoztam, finomságokat vett a lányoknak hogy a boldogsághormonok azért beinduljanak, szerencsére ezt a jó szokását megtartotta utána is.

Jólesik a törődés a barátoktól is, Mariann folyamatosan támogatott hol engem hol Tibit felváltva, jó szóval, vagy épp valami finomsággal. Balázs is sokszor hívta Tibit, igyekezett tartani benne a lelket. Már annyira várom, hogy újra leüljünk a kedvenc helyünkre Brixhambe a tengerparton, nézzük a naplementét, miközben  Pimms-et kortyolgatunk és kibeszéljük ezt az időszakot.

Én meg befestettem a lenövést a hajamon, szóval egyáltalán nem látszik mennyire őszültem meg az utóbbi néhány hétben :)