Karácsonyi herce-hurca

Ez egy hagyományörző blogbejegyzés mert enélkül nem telhet el egy év, vagyis karácsonyi herce-hurca nélkül ugye.

A szállodaipar rendkívül családbarát, ezért pontosan akkor zárt be a hotel amikor MÉG  a család dolgozott és iskolába járt. Én meg otthon voltam és készülődhettem... volna, ha nem kellett volna mégis  bemenni, mert újra felütötte a fejét az e-coli vírus és dőltek ki a vendégek mint a legyek. Teljes dettolosítás, két nap full takarítás az utolsó turnus után. A szemeim már vörösek voltak a sok hipótól. Persze semmit sem ért... de ezt majd később.

Szóval tettem vettem otthon. Átrendeztem a nappalit mert már egy éve ugyanúgy volt, és az uncsi. Volt akinek tetszett, volt akinek nem, de maradt. A lányok hétfőn délután ötkor úgy döntöttek, hogy díszítsük fel a fát. Nekem nyolc mikor díszítünk, és ha nekik ehhez van kedvük, hát legyen. Bő egy óra múlva állt a fa és teljes díszében pompázott. Persze nem énekelgettek christmas carol-t közben, hanem egymás tűrőképességét tették próbára, mert minden béna volt amit a másik csinált és két percenként üvöltve veszekedtek az angyalkás, hópihés díszek fölött. De túlélték és ez a lényeg. 

Másnap délután megvettem a mézeskalács figurákhoz a hozzávalókat és este Szula készített gyönyörű formákat. De valami átok ült ezeken a mézeskalácsokon, vagy én voltam túlságosan ideges és fáradt. Az első adag - amik kifejezetten kézzel formázott ajándékok voltak, melyet Szula a barátainak szeretett volna ajándékozni - miután megsült, talán túl hamar csúsztattam át a sütőpapírral együtt az asztalra és a fele lecsúszott a földre (ripityára tört) a másik felének is lettek különféle sérülései. Szula nekiállt a következő adagnak, amit sikerült megmenteni. Végre szereztem jó apró lyukú műanyag izét, amivel szinte írni lehetett a sütik felületére. Gyönyörű mintázatok születtek. Ám másnap még ragadt a tojáshab. Közben Aisa is nekiállt a sütésnek. Csináltam egy másik adag tojáshabot, mert gondoltam biztos elszúrtam valamit. Az viszont túlságosan habos, bugyborékos lett, nem olyan szép fehér, krémszerű mint az előző (ami meg ragadt még harmadnap is) Aztán vettem tortához való fehér cukormázzal író dekorceruzát. Végül azzal lettek kidíszítve a megmaradt sütik, és Aisa is azzal dekorálta a helyes kis formáit. Iszonyatosan sajnáltuk az első dekorált sütiket. Végül négy nap múlva úgy, ahogy megkötött rajtuk a tojáshab, de rémálom volt.

A bejgli hasonlóan vacak lett szerintem. Bár a többiek befalták két nap alatt az összeset. Az az igazság, hogy amit egy évben egyszer süt az ember, azt könnyen el lehet rontani. Nem vagyok egy konyhatündér, és a memóriám is vacak, úgyhogy ez nálam duplán érvényes. Ráadásul a gluténmentes liszt utálja az élesztőt, és ezt el is felejtettem tavaly óta, amikor meg tök jó lett véletlenül a bejgli. Mindegy, azért elfogyott. Debike elhalmozott mindenki ajándékokkal. Nem tudom kire ütött, de nekem rémálom az ajándék vásárlás. Nem azért, mert nem szívesen adok, mert nagyon is, de annyira nehéz mindenkinek valami hasonló árban olyan dolgot venni, amit nem dug a fiókja mélyére ünnepek után. Debi viszont tudja és tudja :D  

Ezektől függetlenül, jó volt a karácsony. A kaja finom volt, és a megnövekedett létszámú családdal jól telt az este. Szerencse, hogy Dan szülei angolok, mert így soha nem lesz sértődés, hogy kinél töltsék a  gyerekek a karácsony estét, hiszen nálunk a 24. a fontosabb, náluk viszont a 25. Ezért nálunk vacsoráztak, aztán másnap reggel átmentek Dan családjához, és ott is karácsonyoztak egyet.

24.-én be kellett mennem dolgozni és már a kapuban az a hír fogadott, hogy újra vannak betegek a vendégek közt. Reméltem, hogy nem hozok haza semmit és nem azzal töltjük az ünnepeket, hogy alul felül jön aminek jönnie kell, de szerencsére megúsztuk. 

25-én ugyancsak dolgoztam és onnantól kezdve egészen a következő vasárnapig, vagyis szilveszter napjáig. Szilveszterkor otthon voltunk, bekuckóztuk magunkat a vacak időben, mert hol esett, hol fújt a szél. Sütöttem zserbót, amiért Szula összevonta a szemöldökét Debi viszont felderült, mert még az egy héttel azelőtti utolsó bejglijét őrizgette (amit mellesleg Dan szüleinek küldtem, csak ő is eszegetett belőle, sőt mikor már itthon elfogyott akkor a messengeren küldözgette a képeket, hogy neki még van) Szula is örült persze, de már elege volt a sok édességből. Szegény Aisa nem szereti a diós sütiket, de előző nap sütöttem méteres kalácsot,
 és abból félreraktam neki aznapra is.

Én a Youtube-on az 1981, 1985-ös szilveszteri műsorokat néztem. Jól szórakoztam. Debiék visszaértek még éjfél előtt. Jó kis koncert volt újra Londonban amit a BBC1 közvetített, majd éjfélkor a tüzijáték, zene, zene újra és kettőkor végre ágyba voltam. Reggel hétkor keltem, mert meló volt még két napig. Most újra itthon vagyok négy napig, a család dolgozik, iskolába jár.  De azért nem unatkoztam, mert updateltem a szobát újra és a karácsonyi kütyük visszakerültek a dobozukba egy évre.