A rejtély

A konyhai csapunk katasztrófális, a csõ magasan van es úgy spriccel belõle a víz, hogy minden mosogatás után száraz ruhát kell venni. Természetesen a szuper rácsavarozható hosszabitófejek szóba sem jöhettek a megoldásnál mert nem lecsavarozható a vége a csapnak. Még emlékszem az átkosban gyerekfejjel anyámmal együtt erõszakoltuk rá a lakótelepi kiskonyhánk csapjára a levágott zöld slagdarabot amit a szomszédtól kaptunk, mert a telkén lecserélte a kerti slagot. Na de itt nem fogok csak azért egy tízméteres slagot venni hogy egy tízcentis darabot levágjak belōle! Amikor a hideg víz a századik alkalommal nyakon csapott nekifeküdtem a ebaynek és kerestem egy ráhúzható és a csapra erõsíthetõ profi kis vízelosztót és néhány nap múlva már élvezhettem is a mosogatás békés perceit. Sajnos azonban örömöm másfél hónapig tartott, ugyanis a fránya müanyag bilincs, ami azt a célt szolgálta, hogy a víznyomás ne dobja le a gumicsövet, eltörött. Innentõl folyton leröpült a csõ, ha a nyomás picit erõsebb volt. Ez csak néhány napig tartott mert vasárnap délután egyszerūen szõrén szálán eltünt a hosszabbító gumicsõ. Feltúrtam mindent ahova csak véletlenül tehettem esetleg valamelyik edénybe vagy a szelektiv kukába aztán mélyreható kutatást végeztem a normál kukában is, de a csõ felszivódott. Igy rendeltem egy másikat. Gondoltam a sok fél pár zokni mellett jól elvan valahol a fekete lyukban. Ebben maradtunk.
Tibi bringával jár munkába, mindennap harminc km-t leteker. Szüksége van a folyadékpótlásra ezért steviaval édesített zöldteát visz magával amit elõzõ nap fõzök le. Tegnap arra panaszkodott hogy iszonyú rossz íze volt a teának, meg sem birta inni. Szabadkoztam hogy én is ittam belõle reggel, igaz kicsit gyógyszer íze volt, de még élek. El nem tudtam képzelni, hogy mi baja lehet. Este aztán fény derült egyszerre két rejtélyre is; megleltem az elveszett gumicsövet a vízforralóban...