ASDA mesék...

Vannak kedvenc helyek, ahol az ember vásárol. Többnyire inkább amelyik nagy áruház közelebb van. Amikor rendszeresen Tibi járt a hétvégi nagybevásárlásra akkor a Sainsbury's-t preferálta. Mióta kezembe vettem az irányítást ( leginkább az autóét...) azóta inkább a Lidl-be és az ASDA-ba járok ami nincs túl messze egymástól és ami nincs az egyikben, az van a másikban.  De valaki megátkozta az ASDA parkolóját mert egy hónapon belül már másodszor ér valami nem várt kellemetlen esemény. Igaz mindkettő szerencsésen ért véget. Így utólag már nevetek mindkét sztorin.

Történt egyszer, hogy a szokásos délutáni bevásárlás után bepakolva az autó csomagtartójába, bezuhantam az ülésre és a táskám magam mellé dobtam az anyósülésre. Harmincas, jól öltözött nő kopogott az ablakon és kérdezte, hogy tudom-e merre van a paigntoni kórház. Kiszálltam, próbáltam segíteni, hogy nagyjából megmutassam az utat. A hölgy eléggé törte az angolt, én is, csak máshogy. Picit vak vezet világtalant érzésem volt de a telefonom előkapva rákerestem az útvonalra. Előrébb húzott hogy írjam le neki a másik autó motorháztetőjén a pontos címet. Miután úgy éreztem én megtettem minden tőlem telhetőt, elköszöntem és visszaültem az autóba. Mielőtt a lányokért bementem a suliba, még megálltam a benzinkúton, hogy tankoljak. Elővenném a pénztárcám, de nincs ott ahova szoktam tenni. Ekkor levert a hideg veríték és nagyon rossz érzésem támadt; ez a nő, becsapott engem és.... De ekkor a táskám egy becipzározott részében ráleltem a tárcámra. A furi az volt, hogy soha nem teszem oda a tárcám és amikor kinyitottam, hiányérzetem támadt: ugyanis az én kártyám ott volt, de Aisa kártyája ami már napok óta a tárcámban van mert a legutóbbi vásárlásnál megkért, hogy tegyem én el, szóval az nem volt ott. Emlékeztem, elől volt Aisa kártyája, mögötte az enyém... És most hiányzott. Hát mégis úgy volt ahogy előszőr gondoltam: amíg engem a hölgy feltartott, a társa simán benyúlt a kocsiba, talán be is ült, kivette a pénztárcám és az első kártyát ami a keze ügyébe került kikapta onnan. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy Aisa kártyájával nem tudott mit kezdeni. Ha az én kártyám veszi ki, sajnos az már rendelkezik egy érintős fizető móddal amivel 20 fontig fizethet anélkül, hogy a pin kódot kellene használnia. Amíg észreveszi az ember hogy elveszett a kártya, hány helyen fizethetnek vele? Aisa kártyáját azonnal letiltattuk, visszamentünk az ASDA-ba és bejelentettük az ottani biztonsági őröknek, hogy mi történt. Azt mondták hogy sajnos hallották,hogy más üzleteknél hasonló módon csaptak be és loptak meg embereket. Személyleírást adtunk, de nem hiszem, hogy visszajönne a banda, hanem új városokban próbálnak szerencsét.

A második fricskát ma kaptam a sorstól. Jó ez ugyan nem volt olyan komoly mint az előző, de kávét nem kellett utána innom az biztos.

Ujra vásárlás, lányok a kocsiban vártak. Tibi gurult haza bicajjal, megbeszéltük, hogy a parkolóban találkozunk. Bepakoltam a csomagtartóba, addig a kulcsot a nyitott csomagtatartó felső peremére tettem épp ahol csukódik. Még gondoltam is hogy nem leszek olyan hülye hogy rácsukjam az ajtót... Aztán a lányokat lefizettem, hogy vigyék vissza a bevásárló kocsit. 1-1font lett az ára. Majd miután végeztem a pakolással lazán lecsaptam a csomagtartó ajtaját... A riasztó azonnal megszólalt, élesen és fülsértően adta mindenki tudtára, hogy itt bizony baj van. Kinyitottam gyorsan az ajtót hogy az ajtó belsején lévő gombbal kinyissam, de sajnos úgy látszik ez ebben az esetben nem működik... 

Közben a riasztó egyre idegesítőbben és élesebben szólt. Próbáltam kiszedni a kulcsot és éreztem is hogy ott van az ajtó és az alatta lévő lemez között de meg sem tudtam mozdítani. Próbáltam felfelé húzni a lemezt, hátha egy milliméterrel feljebb jön és ki tudom húzni, de nem ment. Hát nem vagyok egy herkules. Emberek jöttek mentek mellettem, pasik bámultak ki az autók ablakán, de senkinek nem jutott eszébe, hogy segítsen. A riasztó megállás nélkül szólt, betöltve a parkolót, az utcát, a várost és az egész földgolyót...

A lányaim néhány méterrel arrébb épp azon tanakodtak, hogy fúúú de ciki... De azért odajöttek az autóhoz. Egy hét éves körüli kislány futott oda és odanyújtotta a ceruzáját, hogy azzal próbáljam, de mondtam hogy az valószinűleg eltörne de azért rámosolyogtam, és megköszöntem, hogy segíteni próbált. Az édesanyja is odalépett és már ketten próbáltuk különböző praktikákkal kicsalogatni a kulcsot. Aztán végül addig húzogattuk és tologattuk arrébb és arrébb a kulcsot, hogy az egy szélsebb réshez érve kiszabadult a csomagtartó ajtajának fogságából! Ujjongva ölelkeztünk össze, és kiabáltunk, hogy sikerűlt!! Végtelenül hálás voltam nekik a segítség miatt. A kulcs kissé nyomorult állapotban még működött és végre csönd lett...

Tulajdonképpen ez a második eset nem is volt olyan kellemetlen, inkább ha belegondolok picit visszakaptam a hitem, hogy nem csak rosszakaró tolvajok, hanem segítőkész kislányok és anyukák is vannak az ASDA parkolójában.