Egy másik augusztus, de hol van az a nyár...?

Talán még nem késő számot vetni az elmúlt évről, hiszen a mi új életünk kezdete augusztusban volt, így illik minden évfordulón megemlékezni a legutóbbi évről. Nem mondom, hogy a második évünk ugyanolyan felhőtlen és gondtalan volt mint az első. Picit úgy érzem, hogy az újrakezdés, a semmiből előteremteni a VALAMI-t, az embert elvarázsolja, és odafigyel az egyszerű apró örömökre, még nincsenek világmegváltó tervek, csak az éppen aktuális apró akadály megugrásának izgalma.  

Ez elmúlt sajnos, több lett a vesztenivalónk így a gondjaink is megváltoztak.  Ez nem azt jelenti, hogy nem jó, csak annyit, hogy egy kicsit elkényelmesedtünk, többet akarunk ami természetes, mivel hozzászoktunk az itteni életszinvonalhoz. Még most is sajnálom a második lakást amit béreltünk, mert számunkra igazi otthont jelentett. Közel a városhoz, sulikhoz, közlekedéshez, nem beszélve arról, hogy ott mindíg sütött a nap és meleg volt a kertben és a lakás szép, modern, hangulatos, és világos volt. Sajnos ennek vége,  muszáj volt váltanunk. Ha nem lett volna muszáj, akkor sokkal jobban tudnék örülni a mostani háznak. De ide legalább két autó kell, mert ugyan kertváros és gyönyörű a panoráma, de gyalog minden nagyon messze van. A lányoknak a suli, és az én gondjaim is megnőttek ezzel. Vagyis vagy autót kell vennem és fejest ugrani az itteni szűkös utcák közlekedésébe, vagy reggelente negyven percet sétálhatok Aisával a suliba. Egyik sem tetszik túlzottan.  Furcsa mód, az utolsó napunkig a másik házban csodálatos, meleg nyári idő volt. Még a költözés napján is dőlt rólunk a viz. Aztán onnantól kezdve jöttek a hűvösebb, esősebb napok, és ez a hangulatunkat is erősen befolyásolta. Ahogy becuccoltunk jöttek az ismerősök otthonról, és senkinek nem tudtuk megmutatni a csodás napos angol riviérát, mert vagy esett, vagy fújt a szél és hűvös volt. Krisztát már annyira vártam! Szerettem volna strandra vinni, kajakozni, napozni, fürödni  a tengerben vele, de egy - két napos délelőttől eltekintve hűvös, borús idő volt. Szerencsére az én barátnőm vidám természete  egy kis napfényt hozott közénk és igazán jól éreztük magunkat egy hétig. Az utolsó előtt nap még kajakozott is, pedig az idő még akkor is őszies volt inkább.

Kriszta és Kriszti

Mindenkivel jól kijön :) 

Igen, a kajakozás is profin megy..

Sajnos Kriszta hazament és a szabadságom következő hete úgy elrepült, hogy észre sem vettük. Tibi anyukája beteg, ki kellene hozni, de a doki hol engedi, hol nem... A látogatás pedig elég drága mulatság innen. A félelem, hogy ha ki is tudjuk hozni, vajon itt hogy oldjuk meg az orvosi ellátását, felügyeletét, rányomja a bélyegét minden egyes napunk hangulatára.
Nos, keresem az okokat a jókedvre és derűre ami valószínüleg egyenesen arányosan nő a napsütéses órák számával. Valahogy akkor minden megoldódik, magától...

délutáni pihi

a kedvenc falam

és esik...

UI:

Mire közzétettem a bejegyzésem, 

azért csak kisütött :)))))