2010. május 23., vasárnap
Balatonlelle
Az a néhány óra, perc amíg távol érzem magam az otthoni gondoktól, igazán az enyém. Ülni a hajó tetején, ringatózni jobbra-balra és csak úgy lenni mint a moha a kövek oldalán és nem gondolni semmire...
Ez nem mindíg adatik meg, ez a néhány óra és perc, csak nagyon ritkán, de ezért érdemes végigharcolni a hetet. Itt kisímulnak az idegeim, kevésbé vagyok harapós és ideges. Azért gyűjtögetem ezeket az órákat és perceket, hogy majd legyen egy kis emlékmorzsa a fejemben amikor zsebretett kézzel azon tűnődök, hogy mikor volt igazán jó...
2010. május 19., szerda
Debike 14. születésnapja
2010. május 18., kedd
2010. május 12., szerda
Májusi eső
![](http://4.bp.blogspot.com/_9SH7YXhHLv8/S-pnHXpuAKI/AAAAAAAAFyM/Y7d7MHGW75k/s400/Bulldog_s.jpg)
Most viszont az idő lett nagyon cudar, napok óta esős, borús és szeles idő van. Mivel még Tibi nem kapott autót a cégtől a hétvégén gondolkodtunk, hogy lemenjünk-e vonattal, de aztán elvetettük az ötletet. Debikének most lesz a 14. születésnapja! Már a múlt héten elmentünk a nagyival és vele vásárolni cuccokat. Egyébként az egész héten egyke volt a lány mert Aisa Mátraszentimrén a Darázs vendégházban töltött öt napot, Szulamit pedig Révfülöpön volt erdei iskolába. Aisa, mint első táborozó, túlélte a hiányomat, bár néha sírdogált, de nagyon örült amikor hazajött, hogy átvészelte a nehéz időket :) Kapott is ajándékba egy Tádét a meglévő Mazsolája mellé. Szegény Szulamit vörös arccal tért haza, valami allergia támadta meg a szép kis hamvas bőrét, de szerencsére pár nap alatt a Fenistil csepptől és krémtől rendbejött. Egyébként jobban járt mint Anna a barátnője, mert ő második nap lefejelt egy alacsonyan lévő táblát és felszakadt a fejbőre, amit négy öltéssel varrtak össze... :( de azért szegényke hősiesen maradt egészen végig. Szóval a múlt hét egy kicsit lazább volt, sokat mászkáltunk, nézelődtünk ráérősen Debivel. De azért örülök, hogy már itthon van mindenki és azért jól érezték magukat a lányok.
Timi hamarosan elutazik, nagyon fog hiányozni. Bár azthiszem a jóbarátoknál nem igazán a napi kapcsolat számít, mégis jó volt vele megbeszélni az örömöket, gondokat. Ő igazán tud örülni mások sikerének és ha baj van, jobban aggódik mint én... Remélem azért, hogy örök marad ez a barátság és mindíg küld egy pár sort magáról.