Tíz éves lehettem amikor kaptam egy cipőre szerelhető görkorit. Az volt a jó benne, hogy nőtt a lábammal
együtt tehát a 33-as mérettől egészen a 37-ig lehetett állítani. Ki is használtam rendesen. Szüleim a bicaj és a görkori közül inkább az utóbbit választották, mert bár mindkettőre nagyon vágytam, de ez lényegesen olcsóbb volt. A barátnőmmel keresztül kasul gurultunk óraszám a lakótelepen. Persze akkor jött az egysoros görkori és akkor az volt a menő, de mi örültünk a hagyományos négykerekűnek is. Tizennégy éves koromban aztán már más kezdett foglalkoztatni, így a görkorit megörökölte a húgom és azóta nem is volt ilyesmi a lábamon, egészen a mai napig...
Két hete az egyik tévécsatornán mutattak egy görkoris diszkót és arról beszéltek, hogy mennyire szereti minden korosztály ezt a szórakozást. Kedvet kaptam én is, Aisa is felsóhajtott, hogy de jó lenne kipróbálni, így utánanéztem, hogy hol van a legközelebb eső görkoris diszkó. Exeterben találtam az egyik sportcentrumban, ami havonta kétszer tart egy órás programot. Nosza, online vettem rá jegyet és kifizettem a kölcsönözhető korcsolya és védőfelszerelés költségét is. Aisának még nem mondtam el, gondoltam meglepem vele. Csütörtökön aztán megemlítettem, hogy Vikiék kérdezték, mikor érünk rá, mert hétvégén tartják Jázmin szülinapját (már tizennégy éves!) és mondtam, hogy mi szombaton nem érünk rá, csak vasárnap. Miért mit csinálunk szombaton? Kérdezte a lányom. Megyünk görkoris diszkóba, feleltem, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nagyon örült neki, és rögtön megtervezte, mit fog hordani aznap.
Ma gyönyörű, igazán meleg tavaszi nap volt, a délelőtt gyorsan elszállt és egy óra körül elindultunk a Broadclyst Leasure Centerbe ami egy kisebb település Exeter közelében. Nagyjából negyven perc volt, mire odaértünk, a parkoló még szinte teljesen üres volt, de még volt bő tizenöt perc amíg kinyitják a kaput. Az autónak támaszkodva fürdettem az arcom a kora délutáni napsütésben. Majd egymás után jöttek az autók, mindegyikben volt egy vagy két gyerek, nagyjából három és tizenegy év közöttiek. Aisával kezdtük magunkat kicsit kényelmetlenül érezni. Sok felnőtt is érkezett a gyerekét kísérve, színes, csillogós görkoricsodák, bukósisak, térd és könyökvédő minden gyereken. Mi voltunk az egyetlenek akik gyerek nélkül érkeztünk. Volt egy rövid másodperc, amikor azon gondolkodtam, hogy ciki lesz bemenni, de ez gyorsan elmúlt és bátran léptünk be a sorba a sok apróság közé. Kaptunk bélyegzőt a kezünkre majd megkaptuk a méretünk szerinti görkorikat, ami kényelmes volt, nekem legalábbis. Aisa panaszkodott kicsit, hogy az egyik lábát nyomja. Az óriási tornateremben sötét volt, diszkó fények villóztak és hangosan szólt a zene nagyjából a kilencvenes évektől a kétezertizes évek elejéig tartó slágerlistával. Óvatosan indultunk neki (Aisán életében először volt görkorcsolya) és néhány kört tettünk óvatosan, hogy megszokjuk a kerekeket. Az egy óra alatt Aisa is sokat fejlődött, ha rendszeresen járnánk, akkor nem kellene egy hónap, hogy magabiztosabban guruljon ő is. Nekem néhány kör után visszajöttek az emlékek, milyen is volt régen a sokkal bénább görkorimmal a lakótelep aszfaltján tépni legalább öttel, itt azonban lényegesen gyorsabban lehetett menni. A végére már elég magabiztosan gurultam, nem mondom, hogy mint a profik, de meg voltam elégedve magammal. Senki nem nevetett ki minket, el voltak foglalva a gyerekeikkel az anyukák, apukák, akik közül néhányan a gyerekük mellett gurultak. Tök jó volt :) Debi mondta, hogy Paigntonban is szokott lenni görkoris diszkó, úgyhogy lehet, hogy április végén oda megyünk.
