2015. május 20., szerda

Minden kezdet nehéz, de jól esik belevágni

Két hete az egyik lengyel kolléganőm Ewa megkérdezte, hogy futnék-e júniusban a "Race for life"  5 km-es versenyén. Ez egy jótékonysági női futás a rákos betegekért. 


Sokan azok közül akik legyőzték a betegséget, is együtt futnak a többiekkel. El kell hogy mondjam, egész életemben teljesen idétlen sportnak tartottam a futást; az ember összes külső mozgó alkatrésze és belső szerve össze vissza rázkódik és semmi értelme. Ok, mostanában sokszor előfordult, hogy apait anyait beleadva futottam valahová...buszt elérni, munkába beérni stb. Ennek legalább van értelme.
Ennek ellenére igennel feleltem, holott teljesen kezdő futóként valószínű, hogy 5 km igen kemény dió lesz.  Két oka van:
Miután belekényelmesedtem az autóba és egyre kevesebbet cipekedek, gyalogolok a negyvenöt fokos emelkedő tetején lévő otthonunkhoz, már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene valamit kezdeni a 47 éves testemmel. Mert míg Tibi fogy, izmosodik a napi 30 km biciklizéstől én lassan kezdek elfolyni, szétesni.
A másik okom, hogy egy számomra nagyon kedves ismerősömnél pont nemrég diagnosztizáltak mellrákot, és ettől 180 fokos fordulatot vett az élete. Bízom benne, hogy le tudja győzni a kórt. Én pedig ezt az ehhez képest nevetséges öt kilómétert. Ez ugrik fel majd minden alkalommal, amikor úgy fogom érezni, hogy nem megy tovább.
Tudom, nevetségesen hangzik, mert sok olyan ismerősöm van aki kacagva lefutja ezt a távot reggel és este, de én még csak egy zöldfülű kezdő vagyok és mint fent jeleztem, utálok futni...

Az időjárás ma kedvező volt az elhatározásunkhoz, hogy ma kezdjük az első edzést Aisával, aki teljes mellszélességgel bevállalta, hogy részt vesz velem a versenyen.
Nem akartuk magunkat túlhajtani, és a neten olvastam, hogy a kezdőknek fokozatosan kell hozzászoktatni a testüket a futáshoz, így a megtett 3,6 km során hol futottunk, hol csak gyalogoltunk. Mentségünkre legyen szólva, hogy közel 100 m szintkülönbség volt az általunk megtett szakaszon. 
Jól esett utána a zuhany és a tudat, hogy elkezdtem.
      

2015. május 4., hétfő

A kalózok köztünk vannak

Sir Francis Drake "Golden Hind" kalózhajójának hű másolata ring Brixham kikötőjében. Az egykoron rablókból és  gyilkosokból álló kalózsereg az 1500-as években Erzsébet királynő szárnyai alatt és engedélyével kalózkodhatott.  Sir Francis Drake által vezetett flotta másodikként kerülte meg a Földet és ő volt az első kapitány, aki élve hazajutott erről a vállalkozásról. Érdemeiért a királynő lovaggá ütötte.

Legendás hősiessége meglehetősen ellentmondásos. Az angolok szemében nemzeti hős volt, a spanyolok számára szimplán kalóz. A spanyolok úgy emlegették, mint „El Draque”, melynek jelentése sárkánykígyó. II. Fülöp spanyol király 20 000 dukát (ma kb. 4 millió £ vagy 8 millió $) vérdíjat tűzött ki a fejére.

A rosszfiúk mára szuperhősökké avanzsáltak. Brixhamben minden évben ebben az időszakban rendezik meg a kalózfesztivált, amelynek óriási a látogatottsága időjárástól függetlenül. 

A három napos rendezvényre van aki már eleve kalózruhában jön, de helyben is fel lehet szerelkezni különböző eszközökkel, kiegészítőkkel. Ma kihasználtuk a délelőttre jósolt napos időt és már korán elindultunk, hogy megnézzük a fesztivált. Szerencsénkre kellemes langyos meleg volt, csak ebéd után felhősödött be és kezdett szemerkélni az eső. Azért kalapot és kampó kezet mi is vettünk és lencsevégre kaptunk néhány veszélyes kalózt.



2015. május 2., szombat

Mit csináljunk egy esős napon?

A tegnapi folytatásaként ma ködös, esős és szeles időre ébredtünk. Tibi szolgálatba ment a toronyba. Ez az ő charity munkája. Havi egy két alkalommal a Brixham-i coastguard-ot segíti munkájukban, ami a tengerparton lévő megfigyelőtoronyban történik. A professzionálisan felszerelt megfigyelőállomáson mindennap reggeltől estig váltják egymást az erre kiképzett emberek, akik bármilyen vészhelyzet esetén, értesítik és irányítják az életmentőket, hiszen a toronyból megfelelően figyelemmel kísérhetik az eseményeket. Röviden ennyi. 
Én ma szabadnapos vagyok, és gondoltam egy jó kis pörköltet összedobok nokedlival, és talán egy kis süti is belefér az időmbe. 
Aisa nem tudott mit kezdeni magával, úgy látszik csak napos időben vonzzák a tableten lévő játékok. Aztán eszébe jutott hogy előszedi a gardrobba száműzött barbikat és egyéb játékokat. Felcipeltük a nappaliba a dobozt, majd együtt próbáltuk megkeresni nemcsak a barbik hanem a néhány éve oly közkedvelt Monsterhigh babák kezét lábát és egyéb hozzátartozóit. Aztán amikor én nekiálltam az ebédnek, Debi csoszogott le a konyhába pizsiben ( 10.30 volt) és valahogy ittragadt a problémásabb hajú babák renoválása miatt. Dél körül Szula is megérkezett a szobájából, a régi Sony Ericsson telefonjával, és az öt-hat évvel ezelőtti dalokat, vagy Aisa által készített videókat nézték, hallgattuk végig. Hihetetlen, de eltelt egy fél nap veszekedés nélkül. 

                                   Ez a kis porcelánbaba már itt került hozzánk Angliában
                                 Maggie Reagie baba még énekel ha nyomjuk a pocakját
                   Ezt a két porcelánbabát még Viki hozta néhány éve Írországból a lányoknak
                                 Nagyüzemben megy a babafodrászat
                       Ez a két Barbie már nem fázik és a hajuk is csodás 
      Ariel újra szépen énekel nem ilyesztő hangokat ad ki, köszönhető az új elemeknek
            Frankie-stein lába vissza lett ragasztva, összeszedte picit magát
   Kár hogy előtte kép nem született, mert ez az Ariel rasztább volt mint Bob Marley és most...
                  Debi kezét dicséri a végeredmény
 A három porcelán baba végre nem egy neylonzacsiban kitekert végtagokkal várja a feltámadást



2015. május 1., péntek

Maypole dance

Fantasztikus idő volt egész héten, annál cudarabb hideg jött ma délelőtt amikor is Aisa sulijában lázasan készülődtek a maypole dance-re. Hagyományosan mindíg a végzős osztály, vagyis a hatodik mutatja be a táncot a májusfa körül, így most Aisa osztályára került sor. Reméltem hogy legalább annyira fog sütni a nap mint tegnap, de jeges szél és borús idő köszöntötte a táncosokat az udvaron. Mindezektől eltekintve nagyon ügyesek voltak a gyerekek, a végén még a szülőket, tanárokat is bevonták a színes szalagos táncba.




                                    Nem maradt ki senki a mulatságból