Uj(j)ra a Torbay Hospital-ban

Végre half term és kedden elkezdődött a szabim ami egy hétig tart. Az első nap viszont fogorvoshoz mentünk hogy átnézzék a lányok fogait. Bár nehezemre esett, de jobbnak láttam autóba ülni, mert oda-vissza a városba négyünknek 11 font lett volna a busz. Dokinál minden rendben volt, csak Aisának két pici lyukat kellett betömni, de nem volt vészes.
Már kezdtem örülni amikor hazaértünk hogy sikerült különösebb stressz nélkül hazajutni az autóval, amikor zárómomentumként úgy igazán erősen rácsaptam az autó ajtaját a bal kezem középső ujjára. Miután megtekintettem a csillagokat és egyéb égitesteket úgy másfél óráig jegeltem, a körmöm szinte azonnal sötétlila árnyalatban tetszelgett. És egyre nagyobb és feszesebb lett a duzzanat. Tibi amikor hazaértünk levitt a kórházba, ahol most szerencsére csak két órát vártam, majd megröntgenezték az és kiderült hogy az ujjam végén lévő utolsó pici csont vége tört le vagy el már nem is tudom. Igazából annyi ellátást kaptam, hogy két ujjamat összeragasztották (?) majd hazabocsátottak azzal hogy szedjek fájdalomcsillapítót.  Mivel soha eddigi életemben semmim nem tört el, fogalmam sincs, hogy mi ilyenkor a teendő, milyen ellátást kellett volna kapnom? Talán egy sin nem ártott volna,hogy ne tudjam mozgatni, vagy az esetleges véletlen ütésektől megvédje valami tok vagy ilyesmi... Egy fáslival kötöttem aztán hol az egyik hol a másik ujjamhoz, de másnapra meg csúnyább lilább és kövérebb lett. Szedem a fájdalomcsillapítót, és reménykedem, hogy az a kis csont nem vándorol túl messzire a helyétől, hogy aztán később muszáj legyen kiműteni valahogy ...
Mindenesetre a  szabim jól indult.

Öt perc az esti családi körben

Debi próbálgatta a tablethez rendelt billentyűzetem és lejegyezte amit a családdal kommunikáltam cirka öt perc alatt. Az egész szövegben az a legviccesebb, hogy csak azt irta le amit én mondtam...

"Anya Random Esteje

Rohadekok mindjart irok nekik egy nagyon csunya levelet, order history, neeem es kapjatok be. Latod instagram facebook es a flickrt lehet. Ne! Micsoda egy rohadt egy banda! Most kivancsi vagyok, csomo levelet... kepet kivalasztott, ezzel toltottem az idomet a delutanomat amig te elmentel, ido vesztegetes volt. Mi csinalsz? Jol el vagy magaddal. Miert nincs itt olyan hogy osszes kijelolese, szar ipad...szegeny ipad mar ezt is bantom... Cucikam elmesz furdeni? Faj a hasad? Mitol faj? Tya biztos ..biz.. sokat ittal egyszerre, nem bufiztetlek, nem, lemesz  a lepcson akkor feljon a buborek, lemesz es akkor feljon igy szokott lenni, bufi, blooh. Ezek mind. Ez mi volt? Maci? bloh bloh, menjel furdeni cucikam, latod mennyi ido van mar. Mert ezek mar fent vannak a BT cloudon, megnyitom akkor ujra feltolti az osszeset megint. Cucikam menjel furdeni, semmit nem csinalok, menjel macikam, aisa lattad mar ezt amit a debi kuldott? Mi az a rule, rule az a szabaly? Vonatkoznak rad, ez tok jo pofa..."

A lényeg, hogy bosszankodtam az egyik fotónyomtató cég miatt, majd Aisát próbáltam rávenni hogy végre menjen fürdeni.

Már rég nevettem úgy, hogy potyogtak a könnyeim, amikor elolvastam 😂

Napfogyi

Most csak részleges volt, de még igy is érdekesnek igérkezett a jelenség. Tibi kivett egy nap szabit én pedig off napot kértem, hogy megnézhessük. Egész héten az időjárás jelentést figyeltük és hol napos, hol pedig borús időt jósoltak az okosok, de itt a tenger közelében elég ha egy pillangó elszellenti magát, és máris változik az idő. 

Minden fórumon arra figyelmeztettek, hogy ne nézzünk közvetlenül a napba, mert nem tesz jót a szemünknek. Emlékszem amikor 1999 nyarán a Balatonnál megnéztük a teljes napfogyatkozást, tudtunk helyben speciális  védőszemüveget venni, de itt hiába néztem, nem láttam sehol. Az utolsó este olvastuk valahol hogy az egyik tudományos magazin márciusi melléklete egy védőszemüveg. Tibi elment néhány üzletbe ahol újságot is árultak, de sajnos a magazinnak már az áprilisi száma volt kitéve, feltételezem a cikket más is olvasta és valószinűleg picit előbb mint mi. 

Reggel sajnos hasonló időre ébredtünk mint az előző napokban, ködös borús, hűvös. De reménykedtünk, hogy kilencre picit talán tisztul az ég. Miután a gyerekek elindultak a suliba, mi is lementünk az egyik kedvenc partunkra.

A borús ég néha elvékonyodott, és láttuk néhányszor a fogyó majd újra visszahízó napot. Szemüvegre nem volt szükségünk. Szula mesélte hogy kimehettek a suliba az udvarra és egy ideig ők is nézhették a napot. 

Én leginkább az érdekes árnyékokra lettem volna kíváncsi, ami a jelenséget kíséri, a sarló alakú falevelek árnyékát és a színeket, amelyek a tizenhat évvel ezelőtti napfogyatkozás alkalmával is nagyon érdekesek voltak. Persze dél körül kisütött a nap.

Vers

Szeretem a verseket. Középiskolában ugyan minden irodalom órán manikűröztünk a barátnőmmel, mert a tanárnő a kötelező irodalmat inkább felolvasta nekünk és azt nagyon szerettem hallgatni. Ma beugrott a fejembe egy vers amit egyszer mondott és nagyon tetszett. Beirtam azt az egy sort ami az eszembe jutott a gugliba, ami a következő: ...én vagyok mondta F... Mert nem tudom h kell irni a nevet, és a kereső mint gondolatolvasó már dobta is nekem a találatot ami Robert Burns egy kedves falusi szerelmes verse, igy szól:

FALUSI RANDEVÚ Van itt valaki? Ki kopog? - Én vagyok, mondta Findlay. Takarodj, senki nem hivott! - Ugyan már, mondta Findlay. Lopni indultál? Mit csinálsz? - Megsúgom, mondta Findlay. Valami rosszban sántikálsz. - Nem rossz az, mondta Findlay. Ha most kinyílna ez a zár - Csak nyílna, mondta Findlay. Nem alhatnék el újra már. - Nem bizony, mondta Findlay. Ha benn volnál, szobámban, itt - Bár volnék, mondta Findlay. Itt rostokolnál hajnalig. - Hát hogyne, mondta Findlay. Ha itt maradsz ma éjszaka - Maradok, mondta Findlay. Vigyázz, hogy épen juss haza! - Vigyázok, mondta Findlay. S bármi essék is idebenn - Hadd essék, mondta Findlay. Mindhalálig titok legyen - Titok lesz, mondta Findlay. Fordította: Szabó Lőrinc

Woolacombe beach és Ilfracombe

A szerencsénk újra visszatért, mert a szabadnapomon kirándulást terveztünk és egy fantasztikusan gyönyörű tengerpartra vitt az utunk, a Woolacombe beach-re, ami észak-Devonban van. Az óriási területet elfoglaló homokos part az angliai tengerpartok közül az első, a világ összes tengerpartja közül pedig a tizenharmadik helyen áll. A szinte szélcsendes időben is a hullámtörőket és sziklákat nélkülőző parton fantasztikus hullámokat lovagolhatnak meg a szörfözés szerelmesei. Igy a város tele van szörfkölcsönzőkkel, kajak és paddleboard árusokkal és az ezekhez való kiegészítőkkel. A parton feljebb a homokdűnék között úgy felmelegedett a homok, hogy simán mezitláb élvezhettük a tavaszi napsütést, végre...

A piciny  városka amit szinte körülölel a tengerpartja, tiszta és hangulatos volt, és ha lehet még melegebb volt mint a parton, ezért megettük az  első fagyinkat ebben az évben.

Néhány óra múlva továbbutaztunk Ilfracombe felé, a sok szép kép amit a fészen láttunk megindította a fantáziánkat és Tibi kollégái is azt mondták hogy érdemes megnézni a várost. Hát nem csalódtunk, gyönyörű város! 

Ez a ház a XIV században épült 

A városka egyik nevezetessége a kikötőben felállított 24 méter magas nőalakot ábrázoló szobor. A neve Verity. 2012 októberében állították a szobrot, és igen nagy port kavart a városlakók között. A szobor ugyanis egy várandós nőt formáz, az egyik oldalról egy ruhátlan pocakos nő aki a törvénykönyveken állva egyik kezében egy kardot magasra tart a másik kezében a háta mögött egy mérleget fog. A másik oldal kissé bizarr módon ugyanezen várandós asszony látható de bőrétől megfosztott állapotban. A pocakjában a kisbaba teljesen élethű, ahogy az anyaméhben fejjel lefelé várja a születését. A nő feje ezen az oldalon csak egy koponya, a kezén és a lábán is csak az izmok és a csontok látszódnak. Rengeteg levelet kapott a polgármester amelyben nemtetszésüket fejezik ki a lakók és szinte ugyanennyit amelyek méltatták a remekmű kifejező jellegét. Tetszik, nem tetszik a szobor maradt és azóta megszokott lett a városképben. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, és biztos hogy soha nem felejtem el.

Költöznénk...

Nem férünk a bőrünkbe, de sajnos muszáj valami kellemes, munkához, sulihoz, városközponthoz  közelebbi házat keresnünk. És lehetőleg olyat amelyhez nem egy negyvenötfokban emelkedő utcán lehet feljutni... A tüdőm ugyan duplájára nőtt az utóbbi fél évben és a vádlim mint a beton, de egy fárasztó munkanap után két teli szatyorral nem álmaim netovábbja felkaptatni a pazar kilátású utcánkba. Mert ez egyenlőre az egyetlen pozitivum amit fel tudok mutatni ezzel a házzal kapcsolatban, hogy fantasztikus kilátás van a tengerre és a város egy részére. De ez nem vigasztal meg a sok sok negatívum mellett. Tehát keressük, kutatjuk az ideálisat, ami az egyre szűkülő körben ami az elvárásaink halmazát képezi, lassan lehetetlennek tűnő feladat. 

Amit szeretnénk: 

1. Négy, de legalább három szobás legyen, és a legkisebb szoba nagyobb legyen 4 négyzetméternél.

Itt ugyanis képesek single bedroom-nak nevezni a 2x2 m-es tárolóhelységet, sokszor a wc nagyobb területet kap mint egy ágy.

2. Legyen garázs! Na persze nem az autónak...hanem a kajaknak, bicajnak, paddle board-nak (még nincs, de lesz remélem) ezek sajnos nem férnek el máshol.

3. Egy pici kert, könyörgöm!!

4. A suli gyalog max 15 perc, buszmegálló öt perc...

5. Városközpont, üzletek autóval öt, gyalog max. 20 percre

6. Két wc...muszáj, a családi béke érdekében

7. Kutyabarát legyen a landlord, szeretnénk egy ebet, mert elebetlenedtünk az utóbbi években és szükségünk van egy pajtira, és annyira szeretném a kutyagumit szedegetni hajnali hatkor a nulla fokban, zuhogó esőben...

8. Napsütéses, imádnivaló és persze olcsóbérű, alacsony fenntartási költségű, első látásra beleszerelmesedő otthon legyen...

Csupán ennyi az elvárásunk, semmi több.

Majd szólok, ha megtaláljuk.