Budapest, Budapest...

Amiért oly gyorsan kellett Magyarországra rohannunk, cseppet sem volt kellemes feladat . Tibi anyukája, Márti meghalt pénteken és hétfőn este már mindannyian az autóban ültünk . A temetés és az azzal együtt járó összes papirmunka ránk vagyis Tibire várt. A gyerekek a rendkívüli esetre való tekintettel azonnal engedélyt kaptak az iskoláikból a kimaradásra. A szállodában is megértőek voltak és szerencsére volt még néhány szabadnapom amit kivehettem. Kedd éjjel kettőkor már a kompon ültünk. Az idő kellemes volt szinte végig az úton. Tibi 2200 km-t vezetett le szinte egyhuzamban, persze néhány alkalommal muszáj volt megállnunk 10-15percre. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az ok amiért újra Magyarországra megyek. Nem vártam a találkozást. Féltem, hogy gubancok lesznek, hogy megállít a rendőr, és belénk köt, az angol rendszám és magyar tulajdonosok kapcsán. Hogy a csak néha zárható autónkat feltörik, ha a belvárosban parkolunk éjszaka. A szállásunk egyfajta fizetővendég szolgáltatás volt amit Debi talált előző nap a booking.com  oldalon. Ez egy belvárosi VI. kerület Ó utcai lakás volt, ami ár és érték arányban tökéletesen korrekt volt. Egy kis konyha, nappali és szoba valamint fürdőszoba a megfelelő alapszintű felszereltséggel. Wifi elérhető volt és a kábel TV ami mindkét helységben volt.

Szerencse, hiszen a szuper Talkmobile kártyával felszerelt telefonom (amit már dobnék ki a tengerbe, de még sajnos egy év van a két éves hűségnyilatkozatból) amióta átléptük a határt csak a segélyhívásokra korlátozódott és itt legalább tudtam kommunikálni a Facebook és egyéb oldalakon. A lányokról  nem is beszélve...

Debi a barátjánál töltötte ezt a néhány napot, csak mi voltunk négyen a lakásban, illetve Aisa is meglepte a legjobb barátnőjét akinél két napig ott is aludt. Szegényeknek legalább nem kellett végigbumlizni Budapestet a sok papirmunka intézésénél. Szula sajnos nem tudott a barátnőjével találkozni, mivel ő Izraelben él már közel annyi ideje mint mi itt Angliában. De azért a régi suliba mindhárom lány bement, és végigölelgették őket a tanáraik, osztálytársaik. Debi és Aisa még az órákra is be tudott ülni tanulni... hm. Nos itt tartunk... Ez a mai fiatalság!

A boltokban hasonló morcos, rosszkedvű eladókkal találkoztunk, pedig már szerda volt és nem hétfő. Azért néhány jó élményünk volt... Tibi a VII.kerületi önkormányzat ügyfélszolgálatán gyors és kedves kiszolgálást kapott, ez volt az első pirospont, hogy legalább a bürokráciával nem kellett megküzdeni annyira. A temetést nem tudom miből finansziroztuk volna ha továbbra is Magyarországon maradtunk volna...

Az ügyintézések végeztével este sétáltunk egyet hármasban a belvárosban. Novemberhez képest kellemes, langyos idő volt, mint turisták szemléltük a várost. Fantasztikusan szépek voltak a sárga levélbe borult fák az esti megvilágitásban. 

Végigsétáltunk az Andrássy út egy részén, a Bazilikáig.  A színházak környékén nagy volt az élet, olyan furcsa volt, hogy magyarul beszéltek körülöttünk, és értettem. Egy pasas :  "Ne szabadkozz, nem kell magyarázkodni.... Anyám is elfelejtette.... mostmár hiába mondod...Tavaly is elfelejtetted...") Jókat mosolyogtam. Amin nem, hogy még mindíg nagyon sok a hajléktalan az utcákon fekve, és ez az amihez nem lehet hozzászokni.

Másnap a temetésen nagyon szép napos őszies idő volt. Az egész temetőt beborították a sárga falevelek, nagyon sok barát, kolléga és kliens jött el és néhány rokon, akiket már nagyon rég nem láttunk. A zsidó temetéseken úgy illik,  hogy a ravatalozóban az egyik oldalon a nők a másik oldalon a férfiak állnak vagy ülnek. Akik állnak azok a legközelebbi férfi rokonok. Mivel Márti testvére nem jött el a temetésre Tibi egyedül állt volna ott, Debi barátja Dani viszont odaállt mellé...

 A rabbi szépen beszélt, a kántor gyönyörűen énekelt, a nénik sírtak, a bácsik is könnyeztek. Márti sírjára ezer virág került és sok sok kavics...Élt 64 évet...

Sok ismerőssel beszéltünk és mind azt szerette volna, hogy látogassuk meg de annyira kevés volt az időnk és még annyi elintéznivalónk volt, hogy csak telefonon tudtunk beszélni velük. A régi munkahelyemre azért elmentem és megleptem a barátnőmet és néhány ott lévő kollégámat. 

Kriszta, aki itt volt nálunk a nyáron, amikor meglátott akkorát sikított, hogy beleremegett a ház, de érdekes módon nem futottak össze a kollégák, hogy "mi történt talán ég a ház? " Teljesen hozzászoktak az én barátnőm mentalitásához, így majd ha tényleg valami baj lesz, nem is tudom hogy fogja riasztani a többieket...
 Örültünk egymásnak ha csak néhány percre is, de jó volt látni Őt és a régi arcokat. Aztán futottunk tovább még ezer dolog várt ránk. 

Másnap egy órakor tudtunk csak elindulni haza és 21 óra 40 perc múlva már itthon is voltunk... Szerencsére van még egy nap amit a pihenéssel tölthetünk.  

Nagyi

Márta, Nagyi...Nyugodj békében!

Rózsaszín felhõk

Ott van, már látom ahogy lefelé kaptatok a lejtõn a házunktól. Egy kis lyuk a szürke felhõk között és igen, csodaszép rózsaszin felhõ van közötte. Aztán eltünik, majd a másik oldalon egy csodálatos lila piros és rózsaszinben pompázó felhõcsoport... Egyre kevésbé látom mert a lejtõ alján már a fák és a házak eltakarják... De néha kibukkan a házak között  elámulok hogy milyen fantasztikus festményeket tud a természet alkotni, és jól meg kell néznem mert csak talán néhány percig láthatom. ó bárcsak lenne egy profi gépem, hogy visszaadhassam és megörökitsem ezt a csodát!

 A telefonom is szép képeket készit, de hiányzik belõle az a plusz amit egy profi gép ad.. Talán, - reménykedem- ha leérek a kikötõhöz, ott jobban látom majd és ahelyett hogy a munkába sietnék, elbámészkodom, és ezer fotót készitek, hátha az egyik olyan lesz mint amilyennek én látom a reggeli rózsaszin felhõket...

Mikor leszek szemüveges?

Picit rövidlátó vagyok, évekkel ezelőtt hordtam is a szemüveget amikor vezettem este és a TV nézésnél is igen hasznos volt. Aztán amikor kijöttünk azt sem tudom, hogy hová keveredett, de többé nem találtam meg. Mivel felmerült, hogy itt is vezetni fogok néha napján, muszáj új szemüveget készíttetni. Ráadásul amióta angolra járok a TA-ba, nagyon erőlködnöm kell hogy a fehér táblán a tanárnő zöld, kék  és piros filctollal odavetett kriksz-krakszait ki tudjam olvasni. (Hol van már az a jó öreg fekete tábla és fehér kréta?)

Néhány hónapja Szulának kellett szemvizsgálat és szemüveg mivel hasonló gondokkal küzdött a suliban. Először elmentünk a dokihoz és gondoltuk, hogy mint Magyarországon, elmegyünk egy szemorvoshoz és az majd ir fel nekünk jó kis SZTK-s szemüveget :P  de nem így  volt, mert Dr.Law miután kedvesen mosolyogva üdvözölt minket, mint rég nem látott ismerőseit, három méterről megállapította, hogy bizony ha rosszul lát a gyerek akkor szemüveg kell...de miért kell ehhez Ő? Nézett ránk őszinte érdeklődéssel.

Akkor tudtuk meg, hogy elég ha elmegyünk valamelyik optikai boltba, ahol szemvizsgálat után, melyet egy igazi orvos végez, kiválaszthatja a lány a szemüvegét és egy hét után már hordhatja is...

Mindezt, mivel 16 év alatti, teljesen ingyen kapjuk tokkal, vonóval vizsgálattal együtt. Mi a Specsavers-t választottuk, és mivel nagyon kedvesek és alaposak voltak Aisával is elmentünk egy hete ugyan abba az üzletbe és újra teljesen profi kiszolgálásban volt részünk. A legkisebbnek hétfőn már lesz szemüvege, ami szerencsére nem olyan erős, de a suliban hasznát fogja venni.   Mivel épp ott voltunk hát megkérdeztem én is, hogy mennyibe kerülne nekem egy szemvizsgálat. Mivel nem volt egy nagy összeg (21font) ezért foglaltam egy időpontot. Gondoltam, hogy majd meglátjuk mennyi lesz a vége, legfeljebb választok valami nagyon olcsó keretet és talán száz font alatt megúszom.

Vasárnap kettőre kaptam az időpontot és egy percet sem kellett várnom. Egy férfi felvette az adataim, megkérdezte, hogy van -e valamilyen támogatásunk, ami esetleg kedvezményre jogosít. Mi mondtuk, hogy kapjuk a Housing Benefit-et, amit felírt, majd kérte, hogy várjunk néhány percet. Kb. kettő perc múlva egy kedves doki lépett hozzánk és érdeklődött, hogy én vagyok-e én, majd  bekísért egy szobába ahol profi felszerelés várt. Megmérte a szemnyomásom majd bemérte, hogy milyen dioptriával látnék jobban. Meglepődve tapasztaltam, hogy a kb. 15 éve mért -1.80 szemem, most -1.50 ami  talán a műszerek fejlődésének is köszönhető ( tehát pontosabbak) de legfőképpen annak, hogy nem hordtam szemüveget, csak ha tényleg nagyon muszáj volt.

Tehát a vizsgálat után kikisért és megmutatta, mely szemüvegkeretek közül tudok választani, és mivel most egyet fizet, kettőt kap akció volt a 69 font feletti szemüveg kereteknél, szerencsémre egy napszemüveget és egy normál szemüveget választhattam. Számoltunk azért fejben, hogy ez még benne van a százban de reméltük, hogy a lencse sem lesz olyan drága. Egy hölgy érdeklődött, hogy választottam-e és a két szemüveggel egy asztalhoz kísért. (Jártam kézről kézre) Felvetette velem a szemüvegeket és megnézte, hogy pontosan illeszkedik-e az orrnyergemre és a fülem mögé simul-e, tehát nem mozog el, ha a fejem mozgatom. A napszemüvegen állított, majd elém tett néhány szinezett lencsét, hogy megmutassam, hogy a napszemüvegnél melyik szín tetszik a legjobban, majd elmondott még néhány fizetős opciót, hogy ne csillogjon vissza, ésatöbbi... Mondtam, köszönöm de nekem most megfelel az olcsóbb verzió, majd esetleg később cserélek. Miután mindent megbeszéltünk, megkérdezte, hogy most óhajtunk-e fizetni, vagy majd egy hét múlva, a szemüveg átvételekor. Gondoltuk, jobb ha túlesünk a dolgon. Ekkor ért a meglepetés mert összesen 30 font és 70 penny-t fizettünk. A támogatásunk ennyit ért, tehát a két 69 fontos szemüveget a két lencsét és a profi vizsgálatot ezért az összegért kaptam, és nem mellesleg szólva az udvarias, odafigyelő kiszolgálást.