2014. április 22., kedd

Tojásvadászat a tengerparton

Közeledett a húsvét és úgy gondoltuk, hogy ha van lehetőség hogy rendeljünk a magyar boltból hát akkor miért ne használjuk ki pont most? Húsvéti sonkát itt úgysem lehet kapni, csak esetleg a lengyel boltban füstölt húst. Az egyik ismerősünk aki itt él Torquay-ban említette, hogy ő össze szokta szedni mindenki rendelését és akkor ingyenes a szállítás. Gyorsan ki is választottuk, hogy mire lenne szükségünk és elküldtük neki. A rendelés csütörtökre ért ide, együtt mentünk Tibivel a magyar ismerős lakásához, hogy átvegyük a dobozokat. Az átvétel után Tibi izgatottan vette ki a sonkát  a következő sarkon a csomagtartóból és szakértő szemmel, orral és kézzel vizsgálta meg a csülköt, de az eredménynek nem örült. Az még nem lenne nagy baj, hogy az általa rendelt hátsó csülök helyett, első csülköt kaptunk ami sokkal kisebb és épp hogy alig volt rajta egy kis hús, de sem a szine sem a szaga nem volt egészséges csülökhöz méltó, sőt... Sajnos otthon a kukában végezte, béke poraira. A tanulópénz megvolt, ezért másnap elmentünk Exeterbe egy román boltba, ahol Tibi a múltkor sok füstölt árut látott. Most sajna ott is elég szegényes volt a választék. De szép idő volt, sétáltunk egy nagyot aztán haza mentünk. Este lementünk a városba Debivel (egy óriási hamburger igéretével hajlandó volt velünk jönni) és a lengyel boltban vettük egy szép füstölt húst, amiből másnap sonkáztunk tojással. A levéből és a megmaradt húsból pedig egy isteni bableves készült.
Mivel hétfőre esőt mondtak, az az ötletem támadt, hogy a "nyuszi" kivételesen szombaton délután a tengerparton dugja el a tojásait, amire aztán szabadon lehet vadászni. Az ötletem tett követte, és a munka után felsétáltam Tibihez a hotelhez közeli NCI toronyhoz, mert épp ott volt szolgálatban és elkunyeráltam a bankkártyáját. Aztán ő hazament és én meg le a városba egy gyors vásárlásra, aztán vissza a tengerpartra és ott vártam be a lányaim, akik erről mit sem tudtak
Az elképzelésem a következő volt:
 A tengerparti homokos részen eldugdosom a csokikat és mindegyik közelébe egy-egy apró dekorációs nyuszikát teszek, hogy azért nagyjából ne túrják fel az egész tengerpartot. Addig én pizzát eszegetek és ücsörgök a lemenő nap fényében, Tibi kajakozik, a lányok boldogan röpülnek nyusziról nyuszira, hajuk lobog a szélben....
Ám a valóságban a következő történt.
Mire leértem a partra dög meleg lett és nagyon apály. Ilyen szikkadt, száraz, sziklás, zöld vizitrutymókkal teli partot már rég láttam, de azért nem adtam fel. És persze tele volt, és egyre telibb. Mindenhol ücsörögtek, gyerekek játszottak, kutyák mászkáltak. Hogy ezeknek semmi jobb dolguk nincs ennél?!
Vártam picit és gondolkoztam, hogy hová is tehetném a csokikat, majd kiválasztottam egy viszonylag üresebb helyet és ott kezdtem el ide-oda, kövek alá elrakosgatni a zsákmányt. A baj az volt, hogy mire az utolsót is letettem, már elfelejtettem hogy hová tettem az elsőt és fél óráig mászkáltam amire a kavicsos sziklás részen megláttam a dekor nyuszi fülét. Egyik nyuszitól a másikig rohangásztam, hogy ne felejtsem el, hogy mennyit és hová rejtettem. Közben egyre több ember jött a közelembe, kutyával, gyerekkel. Kérem, ha most megtalálja egy gyerek valamelyik nyuszit vagy csokit, hát csaknem csavarom ki a kezéből, hogy sorry az az én lányaimé. Vizslattam jobbra balra és egyre idegesebb lettem. És már egy óra is eltelt és Tibi nem telefonált, hogy jönnek. Egyszercsak végre megszólalt a telefon hogy itt vannak. Gyorsan felcsatoltam a közben beszerzett nyuszi füleim és úgy vártam a lányokat a közben egyre jobban emelkedő tenger partján. Már messziről integettek aztán lelohadt a lelkesedésük, amikor meglátták a csipőre tett kézzel álló nyuszifüles 46 éves anyjukat a sziklák között, de még nem adtam fel. Anyaaa, mi van rajtad? Kérdezték savanyú arccal és körülnéztek, hogy hányan látnak minket. Én bejelentettem, hogy tojásvadászat van ma itt a parton, erre Szula úgy megsértődött, hogy majdnem sírva fakadt és egy tapodtat sem akart mozdulni. Debi azt mondta unott hangon, hogy neki mindegy és elkezdett nézelődni, hogy hol lehetnek a tojások. Aisa vigasztalni próbált látva elkeseredett küzdelmemet a könnyeimmel,  hogy ez a tuti jó ötlet így elcsesződött. Aztán keresgéltek, amig tudtak. Szulának megigértem, hogy hétfőre is maradt a  nyuszinak és majd akkor is lesz tojásvadászat a kertben. Hiába Szulamit a hagyományokhoz ragaszkodik és nem szereti a nagy változásokat. Végül meglett az összes nyúl, az egyik majdnem a tengeré lett mert amikor elrejtettem még híre hamva sem volt víznek, de a dagály kérlelhetetlenül hódította vissza a szárazföldet, vele együtt a csomag csokitojást is. De szerencsére megmenekült mert Debi feláldozta magát és térdig gázolt a habokba, hogy kimentse a csöppnyi golyófejű nyulat így nem lett haleledel belőle.
Végül átmentünk Paigntonba ahol gyönyörű homokos part van, Tibi kajakozott, a lányok csokiztak és pedig megettem a pizzámat. Aisa pedig elorozta tőlem a nyuszifülem...

Debi süt:


Süt a lányom! :) Ez minden anya álma, hogy a lányát sütni főzni lássa a konyhában, míg ő békésen olvasgat a kanapén. Első próbálkozásként egy sima piskóta tésztát készített amit a kuglóf formában sütött meg majd azon gondolkoztunk hogy mivel töltsük meg. Volt egy doboz double cream, amit tudjuk, hogy jól fel kell verni hogy hab legyen belőle, de aztán beletette a turmixba néhány a hűtőben napok óta fonnyadozó eperrel és egy kis cukorral, és már azon törtük a fejünket, hogy zselatint keverünk az elkészült léhez, amikor is csoda történt (:)) a krém sűrű massza lett és simán megtöltötte vele a piskótát. Hmmmm!

Másnap megkértem hogy ismételje meg a zöldbab leveshez, de most citromkrémmel...
Harmadik nap vendégek jöttek és megkértem hogy süssön kettőt egy epreset egy citromosat...
A vendégek imádták!
Debi beunt.... azt mondta, hogy soha többé nem süt :P De most mi a baj?????


A szünet egyébként hasznos tennivalókkal telt a lányaimnak, mert amig én húztam az igát a szállodában addig ők otthon takarítottak (Szula porszívózott és vasalt is!) Aisa pedig példásan rendbe tette a fehérneműs fiókjait, de úgy, hogy a tiszta ruhákat be sem merem tenni olyan precízen van minden elrendezve!

Szulamit pedig szinte mindennap tanult mert készül a biológia GCSE-re ami a jövő héten lesz!





2014. április 1., kedd

Boldog házasságtalan évfordulót!

Április 1 a bolondok napja ez köztudott. A mi közös történetük 21 éve április elsején kezdődött. Nekünk 1993-ban kezdett el ketyegni a közös óránk. Nem házasodtunk össze, ezért ezen a napon a házasságtalan évfordulónkról emlékezünk meg.  Otthon és itthon, jóban és rosszban. Nagykorúak lettünk így huszonegy évesen :)