 |
| Én kaptam :) |
Csendesnek egyáltalán nem mondható hónap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Igaz, hogy a munka, iskola megy szépen, folyik minden a medrében. Az időjárás viszont most megmutatta nekünk egy másik arcát, ami nyugodtnak éppenséggel nem mondható. Óriási szélviharok, záporok, kicsavart fák és elárasztott települések jelzik, hogy bizony ilyen tél is lehet itt Anglia déli részén. Most kb. 130 km / órás szél dühöng kint és a nappalink ajtaja ami dupla üvegezésű modern műanyag nyilászáró, recsegve ropogva állja útját a mindent elsöpörni akaró szélnek. Az udvar közepén van egy kb 3 méter átmérőjű kőr alakú mélyedés ami murvával van beszórva. Sokszor viccelődtünk azon, hogy medence híján azt kellene feltölteni. Már félig van vízzel, úgyhogy efelé haladunk. Legfeljebb halastavunk lesz, na mond már...
Az esős reggeleken teljesen felesleges ernyőt vinni, mert a szél úgy is kicsavarja a kezemből, hiszen nem egy irányból fúj, hanem mindenhonnan. A szerencsém az, hogy amikor beérek a munkahelyemre, ott munkaruhát váltok és a combig vizes nadrágomat bedobom a szárítógépbe és tíz perc alatt ropogósra szárad. Ha szerencsém van hazáig majdnem száraz marad.
Tegnap szinte hangosan felnevettem amikor a szállodából hazafelé vettem az irányt, és a kikötő előtt egy olyan szélroham állta szabályszerűen az utamat, hogy nem tudtam előre haladni. Nagyon vicces volt, mert nem vagyok egy nádszál alkat és nem szoktam hozzá, hogy akaratom ellenére visszatartsanak az elemek. A szembejövő pasas, akit persze csak úgy röpített a szél, hasonlóan jól szórakozott és egymáson nevetve próbáltunk elhaladni, ki-ki a maga útjára. Pedig a nap sütött de fütyült a szél az árbócok között és kolompolt minden árbócnak ütköző kötél.
Ma Valentin napon először azt kaptam ajándékba, hogy a szálloda felé járó buszon, nem fogadták el a pénzem és ingyen utazhattam. Csak úgy. Egyébként ma van az első évfordulóm a Devonshire Hotellel. Az angliai munkahelyek közül az első leghosszabb időtartamú munkám itt volt, és lesz még remélem jó darabig.
Ami viszont tiszta haszon ebben az időben, hogy nem sajnálom az időt az angol tanulásra. Van egy nagyon hasznos oldal ahol online ingyen tanulhat az ember nyelveket, ez a Duolingo. Valamint skype-on tanulok egy itt, Angliában élő lánytól egy héten kétszer egy órát. Egy óra tandíj nagyjából két buszjegy árával azonos, ha tanfolyamra járnék, esőben szélben, fáradtan.
Jövő héten szünet van a gyerekeknek, half term van. Aisa megkapta az iskolai értesítőjét az eredményeiről, amivel igazán büszkén dicsekszem!
Szulamit pedig egy érdekes vászonra festett képet készített. Bár ő nem igy képzelte el, de az art tanár erőltette a saját elképzelését. Szula egy szép szines baglyot szeretett volna festeni aki repül felénk, a háttérben pedig szürke gyárakat. De a tanár azt mondta, hogy fessen sok-sok egyforma szürke baglyot aztán majd tesznek bele színeket. Nagyon unta szegény, de valahogy elkészült. Ma bevitte a suliba és volt egy újabb elképzelése hogy minden bagoly kap valami szép színt, de a tanár vízfestéket hozatott vele és átlósan négy színes csíkot huzatott Szulával a képre. A képet le kellett fényképezni és az art könyvébe kerül a fotó. A képet hazahozhatta. Elkeseredetten mesélte, hogy rontotta el a tanár újra az ő elképzelését és a festményét. De aztán kitaláltuk hogy a vízfesték biztos még lemosható az alatta lévő tempera pedig már eléggé beszívódott a vászonba, és nosza lemostuk a kis baglyokról a színes rácsot. Így kapott egy kis érdekes színt, mert azért néhány fehér részen látszik a szín, és Szula boldog volt, mert sikerült megmenteni a festményt.
Debi karácsony óta nagyon sokat tanult, meg is volt az eredménye, mert jó eredményeket ért el a suliban, ami azért dicséretes, mert a vele egykorú angol diákok közül a legjobbak között van. Most lázasan tanul hétfőig, mert a szünetben nem lesz ideje a házi feladatokra, hiszen vendége érkezik Magyarországról :)
