Karácsonyi herce-hurca III.

A második angliai karácsonyunk sem volt izgalmaktól mentes, mert egyáltalán nem úgy indult mint egy átlagos december 24-i nap. Először is be kellett mennem dolgozni, de gyorsan letudtam a szobákat, vendégeket és 11-kor már vitt is haza Tibi. Bár először a tengerpartra vitt, mert a két napos tartós viharos szél a tenger hullámait igencsak felkorbácsolta, és hiába volt szép,napsütéses idő, a tenger még bizony háborgott. A Meadfoot beach magasra épített kőfallal véd a felcsapó hullámok ellen, a felette elhaladó út mégis tengervíz tócsákkal volt tele. Néhány ember direkt azzal szórakozott, hogy a felcsapó hullámokat megvárva sikítva futott el, majd vissza. Mi is okosan ezt tettük, és nagyon vicces volt:

A gyerekek otthon voltak, Debike porszívózott, pakoltak, rámoltak, várták, hogy jöjjünk és behozzuk a garázsból a fát. Érdekes ez a dolog a fával. Tavaly látva, hogy mindenki már hetekkel előbb feldíszítette a fáját, mi is felállítottuk egy héttel karácsony előtt. Az angoloknál már ősszel elkezdődik a karácsonyi készülődés és szépen aprólékosan készülődnek az ünnepre. December elején állítanak fát, de még nem teljes díszben, hanem hétről hétre építik, szépitik a fát és ebben lelik örömüket. Nem csak egy-két napig tart az ünnep, hanem egész hónapban minden de minden erről szól. Fesztiválok, rendezvények, amelyek legtöbbször  valamelyik segélyszervezetet segítik a befolyó bevételekből, ezért a karácsonyi adakozás és törődés az elesettebb embertársainkkal vagy állatokkal, nem csak egy-két napig fontos számukra, hanem folyamatosan a karácsonyt megelőző hónapokban intenzíven foglalkoznak vele. Bár az év többi hónapjában is jelen van ez a törődés és adakozni vágyás. 

Na, szóval tavaly felépítettük a fát, és karira meguntuk, elveszett az ünnep varázsa számunkra. Ebben az évben megfogadtuk,hogy csakis dec. 24-én állítunk fát és így is lett. De valahogy úgy éreztük Tibivel, már hetek óta, hogy folyamatosan lemaradunk valamiről, ami izgalmas és fontos és szép. A gyerekek persze ragaszkodtak a dátumhoz, de mi legszivesebben már hónap elején felállítottuk volna a fát, hiszen mindenhol szépültek épültek a karácsonyfák. De a gyerekek miatt mégis vártunk. Talán jövőre megpróbáljuk máshogy. Hiszen, igaz, hogy magyarok vagyunk, de az ember mindíg alkalmazkodik a környezetéhez és ha már úgy éreztük, hogy a hazánkban nem akarunk tovább maradni, akkor mi a fenének ragaszkodunk görcsösen az ottani dolgokhoz? 

Tehát hazaértünk csuron vizesen, és miután átvedlettünk kényelmesbe, behoztuk a fát és a lányok összerakták. De hová? Csekély három óra leforgása alatt a nappalit és az ebédlőt teljesen átforgattuk, ami mozdítható volt, az mozdult keresztbe kasul a lakásban, hogy elférjen minden kényelmesen, praktikusan. Végül nagy nehezen sikerült valami átmeneti megoldást találnunk és a fa is megtalálta a helyét. Szuláék elkezdték feltenni a világítást, de sajnos a MO-ról hozott szép, szines fényháló már itt ott nem működött ezért szegény Tibit még elugrasztottuk még egy doboz világítóért, közben háromszor összevesztünk, mindenki megsértődött, aztán vissza és újra előlről az egész. Szóval teljesen átlagos meghitt karácsony est előtti hangulat uralkodott a családban. Közben készítettem a vacsorát, ami nem volt nagy szám. Előző napon megcsináltam a diós beigliket és hidegtálat, kaszinótojással, tormás sonkatekerccsel, francia salátával. Tehát csak a húst kellett kirántanom és krumplit hozzá. A húslevest már délben megettük két átrendezés között. Öt körül végre készen lett a fa, és gyönyörű volt! Ildikó beugrott egy kis ajándékkal és a fa alá is tettük. Tibi úgy döntött hogy mindenki ajándékát a fa alá tesszük, úgy is be van csomagolva, hagy találgassanak a lányok, hogy ki mit kaphatott. Végre a finom vacsora után szépen sorban kinyitogattuk a csomagokat és azt hiszem mindenki nagyon örült az ajándékának. Egy pár közös kép után mindenki elfoglalta magát a saját ajándékával, fészbukjával, ismerősöknek kívánva boldog karácsonyt, bekukkantva a rokonok, barátok nappalijába a fészen keresztül, keresztbe kasul a világban. Nem mondom hogy perfekt volt, de azért magunkhoz képest jól sikerült, remélem erre is emlékszünk majd egyszer.

vacsi előtt

csini ruha, csillogós cipővel

Nici-s macis fluffy-s köntös 

Aisa modelleket szinez

Christmas Carol és karácsonyi utcabál

Aisa sulija már régóta készült, hogy a St.Marychurch-ben karácsonyi előadást tartsanak. Ott volt az egész iskola apraja és nagyja, az egészen piciktől akik 4 évesek, az egészen nagyokig, akik már hatodikosok. Aisa Mária és József vándorlásának egy modern verziójában szerepelt, ahol is a futballdöntő miatt az összes szállodában hiába keresnek szobát, majd végül az egyik recepciós megszánja őket és felajánl egy sátrat a kifáradt vándoroknak. Nagyon helyesek voltak, Aisánál nagy előrelépés volt, hogy végre kapott két mondatot és modern Máriaként követte az ő Józsefét, (bár a kezét nem fogta meg, de ügyesen úgy csináltak mintha... :P) De volt ott még édes kis kórus, nagyon szép dalokkal, ovis élőkép Máriáról és az őket körülvevő állatseregletről, pici csillagok táncoltak, történetek, dalok, szóval minden nagyon kedves és barátságos volt. És ami a fő, hogy a gyerekek is nagyon élvezték, nemcsak mi. Egy kis összefoglaló:

Ezután még elcsíptük a végét a karácsonyi utcabálnak amit a kedvenc utcámban tartottak. A szerencse újra mellénk szegődött és az egész napos eső arra a néhány órára elállt. Skót dudások, sátrak, énekesek, tűznyelő (vagy tűzfújó :) óriás hótündér, Johnny Depp  hasonmása is ott volt mint Willy Wonka, habesés, akarom mondani hóesés, amiben vidáman csúszkáltak a gyerekek, rendőrök sapkát cseréltek a zöld sapkás manókkal és úgy fotózkodtak egyáltalán minden olyan igazi karácsonyi vidám hangulatú volt.

A jó hangulatú estét megspékeltük  Viktóriáék ablaka alatt egy közös "Kis karácsony, nagy karácsony" c. dallal, mivel pont a sétáló utcából nyilik a kis földszinti lakásuk. Remélem a szomszédok gyerekei nem álltak meg a növésben a lelkes ámde igencsak egyéni hangzású kórusunk miatt...

Dédi 90 éves lenne

Ma lenne 90 éves Bandi bácsi..., nagypapi, Dédi. Ha most még élne, akkor mi nem biztos, hogy itt lennénk Angliában. De odafent már sok mindent elintézett az "öreggel", hogy nekünk itt lent most jó legyen...
Boldog szülinapot Dédi!

Dartmouth karácsonyi fényekben

A kedvenc városunkba látogattunk ma délután, Zsuzsival megtoldva a létszámot. Dartmouth-ban nem csalódtunk most sem. A kedvenc kis terünkön színes bódék árulták a karácsonyi portékájukat, díszeket, sütiket, forralt bort és teát, vagy marcipán gyümölcsöket. A nagy tér közepén lévő oktogon alakú szinpadon egy igazán tehetséges énekesnő musical-ekből vagy az ötvenes évek nagy karácsonyi slágereiből adott elő néhányat, hihetetlen jó hangulatot teremtve az ott jelenlévő nézelődők és vásárlók körében. Az utcákat is rezesbanda járta és középkori ruhákba öltözött jelmezesek, és úgy ahogy volt, az egész hangulata igazán ünnepi volt. Most éreztem először annak.

Egy kis ízelítő az előadásból:

Mikor jön a Karácsony?

Itt ülök a félhomályos nappaliban és a UPS autóját várom reménykedve... Már délután is itt ültem amikor csicseregve (egymást túlordítva :) beözönlöttek a lányaim az ajtón. Két kis doboz könyv érkezik Magyarországról, egyelőre ennyit engedhettem meg magunknak. A UPS-ben nem bízom, mert sajnos eléggé tönkrevágták a dobozainkat amikor kiköltöztünk. De akkor annyira ki volt minden számolva, hogy még biztosítást sem mertem kötni,   nehogy túl drága legyen. Most viszont szinte "fillérekbe" került a biztosítás. A UPS mellett mégis azért döntöttem újra, mert a kisebb cégeknek nagyon kieső terület Torquay és horror árajánlatokat kaptam, ha mégis mellettük döntenék. Tehát várok. A UPS autója már kétszer elment délután óta a házunk előtt, de nem állt meg. De aztán mégis megérkezett...de csak az egyik doboz :( Hogy a másik miért nem? A jóég tudja, de megigéri a sofőr, hogy holnap biztosan fent lesz a kocsin és hozza. Mivel vegyesen csomagoltam gyerek és felnőtt könyveket, nem idegeskedtem, hogy balhé lesz, hogy csak az ővék, vagy csak a miénk van benne. De volt :( Mert jaj, az a könyv nincs benne, és ezek csak vacak felnőtt könyvek, vagy csak a Debié, vagy túl babás... Reménykedem, hogy a holnapi dobozban lesz a két kisebbnek is kedvére való. Szerencsére nem esett szét a doboz és minden könyv sértetlen. A lányok duzzognak, mert vacak az egész, de egyik sem tolongott tavaly augusztusban a csomagolásnál, hogy "...anya! majd én fellistázom a könyveket dobozok szerint, hogy tudjuk később melyikben mi van!" 

Aisa gyönyörű hópelyhet készített papírból, amit ma tanult az iskolában. Nevezhetnénk csillagnak is, de nekem inkább hópehely. Pazar lett, ámulva néztük, aztán felakasztottam a nappali ablakába és a már kint lévő világító hópelyheket köré raktam. 

Varázslatos, és egyáltalán nem giccses. Amikor időm engedi (és a pénztárcám akkor bújom a charity shop-okat és egyedi karácsonyi díszeket kutatok. Itt már az is egyedinek számít ha üvegdíszt találok, mert mostanában csak műanyagot lehet kapni. Persze biztos a drágább, elegánsabb boltokban 10-20 fontért kaphatnék üvegdíszeket is, de mennyivel jobb, amikor valami értékesre találunk a régi holmik között, mintha újat vennénk? Találtam már teflonos őzgerincformát (szinte teljesen új) Szerintem a tulajdonos nem tudta mit kezdjen vele :) Egyébként Németországban gyártották, és biztosan ajándékba kapta egy angol hölgy. De itt nem szokás őzgerincformát használni a sütikhez. A charity idős eladónénije megkérdezte, hogy mi ez? Megpróbáltam elmagyarázni, hogy van egy finom magyar édesség amihez ebben kell megsütni a tésztát, úgy hívják méteres kalács. Persze biztos alig értett valamit belőle, de kérte, hogy majd hozzak egy szeletet belőle. Megigértem. A kedvenc utcámban (Fore street) négy charity shop is van, de kettőbe mindíg bemegyek. Az egyik a St.Marychurch saját charity-je, a másik a Rowcroft boltja. Mindkettőnek sajátos hangulata van. Az egyikben mindíg beszélgetnek a nénik, a csipketerítős teázgatós hangulatú boltocska. Pár pennyért csodás kincseket vehetek. Nincs nagy forgalom, de néha akad újdonság. A másikban mindíg az ötvenes, hatvanas évek slágerei szólnak, nagy a forgalom, de ha meglátok valamit és nem veszem meg azonnal, másnap már hiába keresném. A kirakat mindíg az aktuális ünnepnek megfelelően van berendezve és nagyon kedvesek itt is a nénikék. Néhány hónapja amikor felfedeztem ezt az utcát, mesebeli hely volt itt Torquay-ban számomra. De elég messze volt az akkori lakásunkhoz. Most, hogy ide költöztünk, talán tíz percre van gyalog, ráadásul Aisa iskolájának közvetlen szomszédságában. Kedvemre sétálgathatok akár mindennap keresztül rajta. És akár süt a nap, akár borús az ég, de az utca hangulata akkor is otthonos melegséget áraszt. Persze már fel van díszítve az egész város karácsonyi díszekkel, fenyőfákkal. Angliában nem három nap a karácsony hanem az egész decemberi hónapot uralja. Már októberben elkezdik a készülődést és december elsején sok házban a karácsonyfát is feldíszítik. Aztán januárban már azt mondja a rádió, hogy már csak 11 hónap van karácsonyig. :) Imádják ezt az ünnepet. A hotelben nap mint nap újabb és újabb télapó és télanyó vár, vagy rénszarvas és kiscsengő, diótörő, hóember, ezüst, arany, piros lamellák díszek lógnak a csillárról. Kis és nagy betlehemek zenélnek, forognak, csilingelnek a kandallópárkányokon. És a vendégek imádják. Mindenki vacsoránál különféle vicces télapós, télanyós vagy manós sapkában, ruhában, cipőben jelenik meg. A fülbevalójuk pici karácsonyfa, és ha megnyomsz egy gombot akkor a díszek villognak rajta, meg a piros és zöld csokornyakkendőkön amit a férfiak vesznek fel... Szóval Happy Christmas minden angol ladies-nek és gentleman-nek :)! De a nénikék és bácsik nagyon kedvesek, szeretetre méltóak és megmosolyogtatnak a vicces szokásaikkal, holmijaikkal. 

A házat mi is szépen feldíszítettük. Jégcsap izzósort vett Tibi és vasárnap délután kivonultunk hárman, Tibi, Debi és én, hogy felrakjuk a ház elejére. Bár én a garázstetőről akartam felrakni az égőket, de Tibi azt mondta, hogy leestem már innen-onnan, most nem engedi, hogy felmenjek :P Elég volt egy szék is, onnan is elértem. Debi segédkezett és hol ő hol az apja vágta a celluxot, hogy felragasszam a vezetéket (mivel műanyag borítás van a széleken) Persze az összes szomszédunk abban a félórában jött haza, pedig hétvége volt, és még a járókelők is megálltak, hogy eldiskuráljanak, hogy "-lám, lám itt a karácsony" vagy "lehet ilyen égőket elemes változatba is kapni?" vagy csak úgy mosolyogtak, hogy de jó! A mellettünk lévő szomszéd (egy harmincas pár) ahogy hazajöttek, már rohantak is ki, hogy ők is feldíszítsék a házukat. Mondanom sem kell, hogy nekik nem csak kéken világít, hanem villog, esik, folyik és megcsinálja a tripla leszúrt rittbergert... és mittudomén még mit csinál az égősor, ami mellett mi szerényen, de jól láthatóan pislákolunk...

.De azért mi is mindennap elmondjuk, hogy hol lesz a karácsonyfa, amit csak és kizárólag december 24-én délután fogunk felállítani, és a hangulat bizony már nálunk is ünnepi néha... (kivéve amikor hisztizve ordíbál valamelyik kisebb a nagyobbal vagy fordítva) De ez már hiányozna, ha nem lenne.

Saját készítésű adventi naptáram :)
Elég béna lett és picik a zsebek, ezért nem tömtem előre tele,
hanem minden reggel kerülnek a zsebekbe a finomságok,
számszerint 4 azaz négy darab, mert Tibinek is jár a csoki :)