English Riviera Wheel

Tavaly nem volt alkalmunk felszállni rá, de most újra felépítették a hatalmas panoráma kereket itt Torquay-ban. Most nem hagytuk ki és felszálltunk rá. Egy kis ízelítő :)

Én nem féltem :)

Híreink röviden májusban

Sikerült beszereznünk egy szuper príma mosogatógépet, majd néhány hét múlva ugyan abból a használtcuccos boltból egy óriási Hotpoint hűtőt.

A hűtő már nagyon kellett mert a Vikiéktől kapott minihűtő tökéletesen szuperált, de sajnos csak apró dolgok fértek bele, és a nagyobbak nem.
Közben megláttunk egy bőr kanapét és beleszerettünk. Szinte kifogástalan állapotban van, csak a két alsó oldalán van kibolyhosodva a bőr (gondolom valami cica :) A hűtőt és a kanapét együtt jutányos árra sikerült lealkudnunk úgy hogy még ingyen ki is hozták másnap :)))

Felfedeztük az egy utcára lévő játszóteret ami nagyon hangulatos. Szulának legjobban egy wc pumpára emlékeztető forgó játék tetszett.

Tegnap Aisa sulijában Disco volt :) este hattól nyolcig. Nagyon készült rá,  csinin fel is öltözött. Sajnos képet a Disco-ról nem készítettem,mert itt nem lehet csak ÚGY gyerekeket fényképezni, mert rád szólnak. Engedély kell hozzá. De hátha a honlapjukon fent lesz néhány nap múlva. Aisa nagyon jól érezte magát, nagy buli volt :D

Most két szabadnapot kaptam hétvégére, ami nagy ritkaság és bónuszként este felhívott a főnököm, hogy a jövő hétvégi egy szabadnapomat nem cserélném-e el a mostani hétfőre. Naná hogy elcseréltem. Most ugyanis bank holiday lesz hétfőn, tehát mindenki itthon lesz. Tudunk kirándulni, és közös programokat szervezni. 

Tegnap óriási jégeső volt, de amint közeledett még le tudtuk kapni a szivárványt.

Szülinapi buli

Viki, Tamás és Jázmin

Debi 17 éves

Ma 17 éves a nagylányom. Hihetetlen, hogy eltelt ennyi idő, és persze ezt minden évben elmondom. Ugyan ma még nem volt torta, de azért korán reggel a tesóival és egy icipici Smarties minitortával ébresztettük, amit vonakodva bár, de megosztott a tesóival. Hiába, a testvéri szeretet a legszebb a világon...

Délután hatalmas virágcsokorral csöngetett be egy futár, Debi barátja Dani küldte, aki legyőzte most az egyszer az óriási távolságot Magyarország és Anglia között. Hiába, a szerelem...:)

Stonehenge...

Ezt a bejegyzésemet nem azzal kezdem, hogy szép idő volt hétvégén és úgy döntöttünk, hogy...., mert egyáltalán nem volt szép idő, sőt igen borús, komor volt az ég. Az eső lógatta a komor felhőkről a lábát, ezért nem volt sok reményünk abban, hogy egyszer csak kisüt a nap. De, ez volt az egyetlen hétvégi szabadnapom és nem szerettem volna otthon a négy fal között tölteni a drága időnket. Így autóba ültünk és megcéloztuk a páratlan és felülmúlhatatlan Stonehenge-et, hiszen mielőtt meghalunk ugye, ezt is látni kell a többi 99 csodával együtt. Közel két és fél órás út várt ránk. Megérkezésünk előtt még ömlött az eső, majd a távolban látni véltünk a sötét felhők között egy lyukat, ami épp akkor ért oda amikor mi. Lélegzet visszafojtva vártuk mikor tűnik fel az útról is látható kőépítmény...aztán - szinte egyszerre - kiáltottunk fel, hogy " csak ekkora??!!" 

Szégyen ide, szégyen oda, de icipicit csalódtunk a posztereken vagy képeken hatalmasnak tűnő kőegyüttesben :(  A Stonehenge kőrbe van kerítve, sajnos egészen közel nem lehet hozzá menni. Megvettük a 20 fontos családi jegyet, amivel néhány méterrel közelebb kerültünk, mint a kerítésen kívül nézelődő, fényképezgető turisták. Vannak dolgok, amitől elakad a szavam, akár útközben az autóból kinézve, egy hatalmas völgy, egy gyönyörű kastély, egy hatalmas fa rózsaszín virágos koronával vagy több száz éves házak, patakok, erdők, tavak....de nagyon sajnálom, a Stonehenge nem ragadott magával, sajnos a gyerekeimet sem :( Néhány fénykép után amit a fészre feldobtunk azonnal, benéztünk a boltba, vettünk pici emlékeket aztán elindultunk visszafelé. Stonehenge, kipipálva...

Salysbury-ben egy helyes kisvárosban álltunk meg ebédelni a McDonald's- ban. Még megbeszéltük, hogy a közeli 700 éves ház aljában működő étteremben Colin Firth-öt látta-e Debi, vagy nem...

745 éves ház...

Amikor készülödtünk indulni, egy fiú jött az asztalunkhoz, a meki alkalmazottja, és magyarul kérdezte meg, hogy elviheti-e a tálcánkat. Én csipőből válaszoltam, hogy persze, köszönöm szépen! :) Beszéltünk néhány szót, sok magyar fordul meg itt, ha a Stonehenge-et jön megnézni.  Ezután Southampton felé vettük az irányt, hogy a nagy hajókat megnézzük. Száz éve a Titanic is innen indult végzetes útjára, a kikötőben most is hatalmas többemeletes luxushajók vesztegeltek, vagy indultak épp. 

Hazafelé nem Exeter felé mentünk az autópályán, hanem kisvárosokon, településeken, tengerparti kis falukon keresztül gurultunk, az egyik kis városban az ötvenes években használatos benzinkút múzeum keltette fel az érdeklődésünket,

A kapun átkukucskálva megpillanthatjuk a tengert

majd a fossziliákban gazdag Jurassik part amely mérföldeken keresztül megnézhető a tengerparti kis városokban. Itt már nem álltunk meg csak az autóból nézelődtünk, fényképeztünk. Az időközben kitisztult égen este hétkor is sütött a nap, meseszerűvé téve a falvakat az óriási fákat az út mentén vagy az öreg hidat amin átgurultunk. Ezek a csodák jobban beindították a képzeletemet mint a Stonehenge. 

...és van szembejövő forgalom is

Megfogadtuk,  hogy legközelebb erre vesszük az irányt és akkor több időt töltünk ezeken a varázslatos helyeken. Este fél tíz körül értünk haza. Mit mondjak, a három lányommal összezárva 5-6 órát az autóban feledtette velem, hogy utálok korán kelni és dolgozni menni :) inkább arra gondoltam: "végre, egy kis pihenés a munkahelyemen, csönd és nyugalom, mosolygós emberek :D" 

Az Atlanti óceán szombat délután...

Az elmúlt napokban gyönyörű, szinte nyáriasan meleg idő köszöntött be ide hozzánk az angol riviérára. Ez meghozta a kedvünket a kirándulásra, és megkockáztattuk, hogy messzebb merészkedjünk néhány mérföldnél. Úgy döntöttünk átruccanunk Cornwall megyébe, amiről oly sok szépet és jót hallottunk. A gyönyörű Atlanti óceán partjáról, ahol szinte fehér a homok, és Anglia legszélső csücskéről, amit Land's end-nek hívnak. Persze ma reggel elég csúnya idő volt, de tíz körül elindultunk, remélve, hogy később talán kisüt a nap. Egy óra múlva már gyönyörűen sütött a nap és dél körül megérkeztünk Marazionba, ahol sajnos csak távolról csodálhattuk meg St.Michael's Mount kastélyát, mivel dagály volt éppen. Apály idején út vezet a kastélyhoz, de dagálykor víz veszi körül azt. Egyébként meg szombaton zárva is van, amit nem igazán értek, hiszen a legtöbb turista hétvégén ruccan oda, de ki tudja, lehet hogy pont ezért :). 

Marazion, egy nagyon helyes kis település, pici ékszerdoboz az óceán partján. Körülnéztünk és tovább indultunk Porthcurno felé, hogy végre láthassuk a gyönyörű strandot.

 

A végtelen óceánt először egy szerpentines úton megközelíthető hegyről csodálhattuk meg, a valószínűtlenül kék és végtelen óceán hófehér homokot nyaldosott, partján sok strandoló turistával.

Gyorsan legurultunk a parkolóba és lefutottunk a térdig érő forró homokban a partra és el sem hittem, hogy most Angliában vagyok és tavasz van, mert szinte nyáriasan sütött a nap, persze a víz hideg volt, de fantasztikus érzés volt lerohanni a habok közé (majd persze sikítva kirohanni :).

Nem fogjátok elhinni biztos, de újra láttunk egy fókát!! Persze lefényképezni nem tudtuk, de többször is feltünt a habokban!

Néhány kellemes órát töltöttünk a parton, majd jöttek a csúnya sötét felhők és gyorsan az autóba menekültünk. Az onnan néhány mérföldre lévő Sennen-ben megtaláltuk Anglia legnyugatibb csücskét a Land's End-et, ahol már olyan hüvös volt, hogy szinte el sem hittem, hogy egy órával ezelőtt trikóra vetkőzve, mezitláb süttettük a hasunkat a parton.

Szerencsére felkészültünk és kabát, mellény, pulcsi volt a csomagtartóban, így ezeket mind magunkra vettük és lesétáltunk a táblához, ami jelezte, hogy New York 3147 tengeri mérföldre van tőlünk.

Sajnos minden zárva volt (szombat bizony) és elég hűvös szél kerekedett, így a látnivalók után beugrottunk az autóba és hazajöttünk. Legközelebbi kirándulásunk alkalmával a Lost Garden-t szeretnénk megnézni ami ugyancsak Cornwall-ban van, és persze rengeteg csodás hely van ott, ami még a felfedezésünkre vár.