Tömegközlekedés

12A,  Stagecoach busztársaság

Itt majdnem mindenki autóval jár, de ha mégsem akkor Torquay-ban is tömegközlekednek az emberek. Itt kultúrája van a tömegközlekedésnek, gondolom más városokban is és általában Angliában ez így van.  Mi a 31-es vonalán lakunk, de amikor Paigntonba megyünk dolgozni, akkor a 12 és 12A jelzésű buszokat is igénybe vesszük. A buszok tiszták,a vezetőtől kell megvenni a jegyet, vagy bemutatni a kedvezményre jogosító kártyádat, bérletedet, aztán mehetsz a busz belsejébe vagy a tetejére. Egy ajtó van csak a buszokon, ahol fel- és leszállhatunk. A megállókban sorban állnak az emberek, aszerint, hogy ki érkezett előbb.

Sorban állás a buszpályaudvaron, pedig a busz még nincs is bent!

Nem tülekednek, nem furakodnak előre, hanem mosolyogva invitálják egymást előre, de tényleg!

A buszvezető köszön, ha leszállunk akkor mi is megköszönjük, hogy vele utazhattunk és kölcsönösen elköszönünk egymástól. Minden fogodzkodón van leszállás jelző, amit ülve is megnyomhatunk és ráérünk akkor felállni, amikor megáll a busz, és a vezető türelmesen megvárja a leszállót, valamint a felszállók is megvárják amíg mindenki leszállt. Ha megtelt a busz ülőhelye, akkor a vezető elnézést kér, és becsukja az ajtót, nemsokára jön a következő.

Emelet a buszon 

Még a felső emeleten sincs összefirkálva az ülések háttámlája és felhasítva, pedig azért vannak itt fazonok, akiről ezt feltételezném :) és lám mégse... Jó, azért kamera van fent, bármit nem lehet csinálni, de az ülések mögé még az sem lát. Én nagyon szeretek fent utazni, az első ülésen, mert gyönyörű panoráma van, mintha én vezetném a buszt, vagyis még jobb mert fentről be lehet kukucskálni a kertecskékbe, a boltokba, üzletekbe és a kőfal mögötti szép parkot, vagy a tengert is full panorámásan láthatom. Még reggel is nagyon jó 10 percet ücsörögni, nézelődni. Sajnos a jegy viszont nem olcsó, a legrövidebb távolságra is kb. 1,70 font, de van napijegy 4,90 fontért amivel egésznap bármelyik buszra felszállhatsz (ugyanazon busztársaságnál) a hetijegy 17 font és még havi bérletek is vannak. Tetszik nekem ez a tömegközlekedés itt, bár sajnos dugók itt is vannak, de legalább szép a látvány amit közben bámulhatok. Ilyenkor mindig eszembe jut amikor a Széll Kálmán téren a koszos, büdös 22 buszra várva próbálok felszállni a felfelé tülekedő emberek között (miköz- ben még le sem szállt mindenki)...

P

Paigntoni  utca (ha jól megnézed a kéményben kivirágzott valami :) milyen telek lehetnek itt ?

Torquay kilátás a buszról

Középen a "three ugly sister" néven elhíresedett három baromi ronda ház :)

Bank Holiday

Ma bank holiday van. Ez egy állami ünnep az Egyesült Királyságban és Írországban 1871 óta. Ilyenkor a bankok és a vállalkozások zárva tartanak, valamint munkaszüneti nap van a dolgozóknak. Sok üzlet mégis nyitva tart. Ma terveztem a mosást a mosodában, de sajnos zárva van :(( így holnap tudok csak menni, ha a munkából hazajövünk. Az idő is egy kicsit borongós, bár 18-20 fok körül van. Szerencse, hogy a kirándulásunkat nem mára terveztük.

Holnaptól péntekig újra a sütigyárban dolgozom. A kezem szépen javult, de elővigyázatosságból vettem gumikesztyűt is magamnak. Korán kelünk és általában 3/4 6-kor a buszmegállóban vagyunk, ahol ha szép idő van, ez a látvány tárul elénk.

Azért nem rossz...

Ma elmegyünk a Rainbow Hotelbe, mert meghirdettek egy room attendant (szobalány) állást, ami állandó műszakban reggel 9-től du. 14.30-ig lenne és az pont jó lenne, mert szeptembertől Aisa suliba fog járni, és muszáj lesz vinnem-hoznom őt, ráadásul kb. 15 percre van tőlünk, még buszra sem kell szállni.

Már van itt egy referenciám, hiszen a Finlake Holiday Parkban takarítottam a házakat, így már szimpatikusabb a jelentkezési lapom. Mert kinek kell egy magyar nő, aki otthon kereskedő, vagy titkárnő volt? Nekik sokat számít,  ha már itt volt valami munkád, és erre pont alkalmas a munkaközvetítő, mert a kellő tapasztalatot és referenciát beszerezhetjük itt. Remélem elég lesz egyelőre ennyi is :)

Kirándulás Brixham-be

 Mivel végigdolgoztuk az egész hetet igazán megérdemeltük, hogy ma szép idő legyen! És ha szép idő van, akkor végre elmehettünk Brixham-be, amit a múlt héten a köd miatt kihagytunk. Vikiékkel találkoztunk a sétáló utcában, és fél óra múlva már a kishajón ültünk, ami igencsak megtelt a szép napra tekintettel.

Aisa Lostival

Egy kis közjáték: életünkbe bekerült egy új szereplő :) akit Losti -nak neveztük el, aki egy kis fehér játékmackó, ami a sétálóutcán elhagyatottan hevert. Mi megtaláltuk és először letettük egy kőre, hogy talán visszajön érte a gazdája, de nem jelentkezett senki. Aztán úgy megsajnáltuk, hogy inkább Aisa magához ölelte és egész úton szorongatta őt (meg dugdosta a kardigánjába, hogy most már nehogy elvegye tőle valaki, ha mégis felismerné :)

Torquay a hajóról

Jázi elaludt a ringatózás közben

 A tenger gyönyörű volt, és alig hullámzott. 

Brixham egy nagyon szép kis város, nyüzsgő kikötővel, stranddal. Sétáltunk egy nagyot, ettünk egy sajtos, csirkefalatkás krumplit. Itt nagyon népszerű a sült krumpli Cheddar sajttal megszórva :) isteni finom!! És még soha nem kaptunk tőle gyomorrontást! A sirályokra figyelni kell evés közben, mert pofátlanul köréd gyűlnek, és hívják a többieket is, és előfordulhat, hogy egy kisebb gyerek kezéből kikapják az ételt, úgyhogy óvatosnak kell lenni! A galambok illedelmesen megvárták amíg megettük a sült krumplit, majd feltakarították az utánunk maradt sajtdarabokat a földről.

halászhajó Brixham-ben

Kalózhajó 

Az egyik büfében még magyarul is találtunk üdvözletet!

A kisvároska egyik utcája

A móló mellett az öreg halász :)

A strandon ücsörögve

Jázminnak nagyon érdekesek voltak a lapos kövecskék

A nap végén egy kicsit fáradtan betuszkoltuk magunkat a visszafelé induló hajóba (sajnos elég sokáig kellett rá várni ) de szerencsére rövid volt az út és hamar visszaértünk Torquay-ba.

Sütigyár 2

A mai nap messze nem volt olyan brutális mint a tegnapi. Reggel még cipőt is kaptam, hogy ne csúszkáljak a sajátomban. Az emberek kedvesen köszöntöttek minket, és még a konyha felmosására is jutott időm :)) Tibinek mondták, hogy én vagyok eddig a legjobb helyettesítő, mert eddig mindíg iszonyatosan elúszott mindenki a munkával, én meg próbálok lépést tartani a többiekkel. Ma volt időm legalább néha kinézni a konyhából, sőt még ebédidőben is kimentem. Az ebédlőasztalon sütivégek voltak csoki díszítéssel :) mmmmm, nagyon finom volt. Mindenki nagyon rendes, örültek, hogy visszajöttem és kérdezték, hogy jövök holnap is? Holnap nem megyek mert megyek a national insurance number-t intézni Plimouth-ba. Röviden NI number, ez olyan adószám féle,erre szüksége van minden Angliában dolgozni akaró embernek. Amikor megérkezünk 24 órán belül be kell jelentkezni egy telefonszámon, ahol adnak egy időpontot és egy helyet ahová mehetünk interjúra. Nekem holnapra adták meg az interjú időpontját. Megkérdezik majd, hogy honnan jöttem, mit akarok itt csinálni, kivel vagyok stb. Persze ők is mindent tudnak, a telefonon lekért adatok alapján mindent lekérnek Magyarországról, csak kíváncsiak, hogy Te ugyanazt mondod-e :) Amíg nincs NI number is lehet munkát vállalni, csak több adót vonnak le a fizetésből. Ha megvan a szám akkor bemutatod a munkahelyeden, vagy a munkaközvetítőnél aki kiközvetít ide-oda, és visszamenőleg is a levont adót visszakapod. Ez jó dolog szerintem. Nem sumákolják el a pénzt. Angliában van egy mondás: "Ami jár, az jár", ami azt jelenti, hogy ha Te becsületesen dolgozol, bevallod amit kapsz érte, adózol stb. akkor az állam is a neked járó támogatásokat, térítéseket becsületesen küldi. Ha már heti 30 órát dolgozol, vagy a férjeddel/feleségeddel együtt hetente 30 órát dolgoztok, akkor igényelhetsz lakbértámogatást, a gyerekek után is lehet támogatást kérni, amit addig kaphatsz, amíg a fizetésed eléri az X főre jutó normális, élhető szintet. Utána nem... A családi pótlékot viszont itt is meg lehet igényelni, de akkor az otthonit le kell mondani. Ez néhány hónap amíg leadminisztrálják, viszont utána visszamenőleg megkapod ami neked jár. Mi kiszámoltuk, hogy ha minimálbérben dolgozunk, ami most 6,08/óra, akkor kacagva kifizetünk albérletet, kaját, rezsit. Hol tudnánk ezt otthon megcsinálni? Tehát holnap megyek interjúra. Mariann férje, Balázs felajánlotta, hogy eljön velem (Tibi dolgozni fog) mert nem egyszerű megtalálni Plimouth-ban az irodát, és még elég járatlan vagyok arrafelé :) és még esetleg tolmácsként is segít, ha valamire nem tudnék válaszolni. Egyébként egyre több egyszerű mondatot tudok mondani, igaz hogy nem mindíg sikerül a múlt/jelen/jövő időt  azonnal mondani, de így is megértik. Egyetlen bajom csak a mai nappal, hogy a könyékig érő nedves gumikesztyűnek, és a vegyszereknek köszönhetően tiszta kiütés lett a karom, és elég randa..:( Még nem találtam ki, milyen krémet vegyek rá. Egyébként itt minden áruházban, drogériában lehet kapni gyógyszereket, krémeket, lázcsillapítókat stb. De olyan sokféle van, hogy nem igazodom ki rajta. Az egyetlen bánatom viszont, hogy homeopátiás szereket nem találtam, bár itt nem csinálnak nagy dolgot a betegségekből, néha rémisztően le vannak vetkőztetve a gyerekek, amikor én már pulcsit, kabátot adok rájuk, akkor még kisbabákat tologatnak mezítláb, ujjatlan pólóban :P Vikivel elneveztük őket lilalábúaknak, így ha felnőnek teljesen immunisak lesznek a betegségekre. Sokszor látunk igencsak nyáriasan öltözött embereket, amikor fúj a szél, esik az eső brrrrrr, ilyenkor megjegyezzük halkan: na ez is lila lábbal született...

Sütigyár

Először is mindenkinek boldog augusztus 20-át kívánok, és aki a mai napot viziparádéval, pihengetéssel töltötte azt most nagyon irigylem. A mai volt az első napom a sütigyárban. Fel voltam készülve, hogy kemény lesz a nap és sokat kell majd ugrálnom, de minden elképzelésemet felülmúlta az a nyolc óra amit a sütigyár forró, párás, csúszós és ragacsos edényekkel teli konyhájában töltöttem. A marcipán, a csoki, a szamócakrém a vanília fagyi a mai napon más értelmet nyert számomra, mert a sok finomság illatán kívül semmi jóban nem részesültem. Kb. 20 kg-os üstök, hatalmas tálcák, amit előmosás után (hatalmas mosogatóból be-ki) keverőedények, fagyisdobozok, még nagyobb keverőedények, evezőnek is beváló kanalak, a gépekből kiszedett hatalmas habverők és még sorolhatnám, amit harminc negyven alkalommal pakoltam ki és be és ki és be. Mindezt egy 30 fokos konyhában, köpenyben, gumikötényben, dupla gumikesztyűben, hajhálóban. A konyhából néha ki kellett tolni az eszközöket, ott viszont annyira csúszott a padló, hogy néha koriztam egyet előre-hátra, de senki nem nevetett rajta. Tulajdonképpen nagyon kedves emberek vettek körül. Szerintem megbeszélték, hogy tíz percenként valaki megkérdezi, hogy vagyok? Minden rendben van-e? Nem vagyok-e nagyon fáradt? Persze mindíg azt mondtak, everything OK. :) Amikor azt hittem, hogy kezdem utolérni magam akkor betoltak egy nagy polcnyi süteményes tálcát, ha végeztem vele, kettőt toltak be, aztán négyet és néha ki sem láttam a konyhából. 11-kor ki lehetett menni 20 perces szünetre, Tibivel felmentünk az ebédlőbe, szendvicset ettünk, közben beszélgettünk egy kedves román sráccal (akinek nem tudom megjegyezni a nevét) aki elég jól beszélt magyarul, és sokat segített nekem egész nap. Ő kilenc éve él itt és dolgozik Angliában, a családjához Romániába három havonta megy haza. Nem is tudom hogy bírja...Amikor visszamentem elszörnyedtem, mert horror mennyiségű edény fogadott. Ebédkor úgy döntöttem nem vagyok éhes mert nem fogok visszafelé beférni a csetrestől a konyhában. De fél háromkor szigorúan rám szóltak, hogy most aztán menjek egy félórát pihenni, mert ez egy kemény munka és szükségem van a pihenésre. Beszélgettem egy lengyel sráccal Tomival, akivel elég jól tudtam beszélni. Neki van egy fia, de Lengyelországban élnek a feleségével... Aztán jött Debby, aki egy kedves hölgy volt, akivel ugyancsak elcsevegtem pár mondatot. Azért bele fogok jönni lassan. Húsz perc múlva visszamentem és megrótak, hogy ez nem félóra volt... De én nem tudok sokat ücsörögni, mert utána sokkal nehezebb a munkát újra kezdeni. Háromnegyed négykor aztán jött Tibi és azt mondta, hogy dobjak el mindent, mert VÉGE A MAI MŰSZAKNAK!!!!! A csupa izzadt testemre átvettem a tiszta ruhát, aztán kimenekültem az üzemből. Persze mindenki megkérdezte, hogy holnap jövök? Hát persze hogy jövök, de csak ezen a héten az biztos!! Hazafelé kimerülten ballagtunk  az ASDA áruházig, ahol bevásároltunk. 

Ez a kép még a tegnapi ködben készült, amikor építették, persze ma már gyönyörű 25 fokos napsütéses idő van...:P

A buszból láttuk, hogy a hatalmas óriáskerék már üzemel a kikötőben, ami októberig lesz itt. Szép időben  egész messze ellátni majd róla. Az öbölben pedig egy hatalmas óceánjáró hajó horgonyzott le.Debi azt mondta nem érzi jól magát, lehet hogy elkapta Aisától, Szula is panaszkodott hogy fáj a feje, ezért vettünk gyógyszert, meg chipset, meg szőlő és colát, de aztán amikor  hazajöttünk annyira örültek mindezeknek, hogy elfelejtettek betegek lenni... :P Tibinek még volt ereje arra, hogy Aisát levigye a kikötőbe megnézni a nagy hajót! Holnap új nap! Boldog augusztus 21-ét is!

Az első munkanapom Angliában

Tegnap volt az első alkalom, hogy itt Angliában dolgozhattam (és még meg is dicsértek a munkámért). Reggel kilenckor negyedmagunkkal indultunk egy kb.25 éves Nissannal a Finlake Holiday Parkba, hogy takaríthassunk. A sofőrnek, mindannyian 3 fontot adtunk, ez volt az útiköltség oda-vissza. A parkban kiosztották az embereket, ki-kihez kerül,  mi Tibivel egy nagyon kedves hölgyhöz Lian-hez kerültünk, aki egy kis elektromos golfautóval vitt a házakhoz. 

Ez egy hatalmas üdülőpark egy nagy erdő közepén, ahol a kicsit módosabb emberek a családjukkal pihennek kisebb vagy nagyobb apartmanházakban.

Gyönyörű a hely és a házak is nagyon szépek. Nekünk 6 óra alatt három házat kellett teljesen kitakarítanunk, ágyneműt cserélni mielőtt a következő turnus megérkezik. Tibivel megosztottuk a munkát, ő a konyhában és a nappaliban, szaunában takarított, én pedig a hálószobákban birkóztam a monumentális paplanokkal, lepedőkkel. (ma olyan izomlázam van a hátamban mintha egy sodrófával jól megcsapkodtak volna), aztán porszívóztunk, felmostunk stb.Volt ahol jakuzzi is volt, de ott is csak felmosni kellett. Kb. két óra alatt végeztünk egy házzal, Lian megnézte és mehettünk a következőbe. A második után már oda adta a következő ház kulcsát mert látta, hogy abszolút megbízhatóak vagyunk, jól dolgozunk, nincs velünk gondja. Tibi szerencsére nem az a férfi, aki nem ismeri a mosogatószivacsot, törlőkendőt, úgyhogy abszolút mindent megcsinált ami hozzá került. Jöttek közben a karbantartók, hogy megnézzék minden rendben van-e. Egy kalapos napbarnított bácsi a frászt hozta rám amikor hangosan rám köszönt, de nagyon kedves volt. Beszélgetett velem, hogy honnan jöttem, amit tudtam válaszoltam. Persze ő rögtön, Budapest? Á nagyon szép hely! Hogy mondják magyarul hogy jóreggel, jónapot és jóestét? Megmondtam neki és nagyon boldog volt, hogy az általános ismereteit eképpen bővítette. Nem gondoltam, hogy magyar nyelvleckével kezdem a napot, pláne az én angol tudásommal. Már jól megtanultam és mondom mindenkinek, hogy Sorry, but my English not so good! Ami annyit jelent, hogy bocsi, de nem túl jó az angolom.Persze erre mindenki  legyint, hogy semmi gond, azért megértett és ne féljek meg fogok tanulni. 

Tehát sikerült az első napunk, jó fáradtan jöttünk haza, de azért még fagyit vettünk a lányoknak hazafelé, aminek nagyon örültek! Debike sütött ebédre krumplit, és szépen el volt mosogatva. Balázs és Mariann lányaival játszottak délelőtt tök jól összebarátkoztak, lesz akivel suliba mehetnek! Mindent összevetve, nem volt rossz élmény az első munkanap. Jövő héten végig a sütigyárban dolgozom, aztán szombaton újra Finlake Holiday Park!

Otthonosak lettünk!!!

Elkészült az ágy!

  Ma egy kedves újdonsült ismerősünknek Balázsnak köszönhetően elhoztuk Ildikóéktól, a másik kedves újdonsült ismerősünktől a bútorokat amit  nekünk ajándékoztak! Nem is tudom, hogy hálálom meg nekik, hiszen csak néhány napja ismernek minket és megváltoztatták az életünket! Tamás nagyon rendes volt, mert sokat segített a pakolásban és az ágyunk és asztalunk összeszerelésében! Nem is tudom mihez kezdtem volna nélküle. Mivel ma Tibi dolgozik, délután együttesen Debivel és a lányok közreműködésével összeraktuk az emeletes ágyat, és Debike is nagyon hangulatosan átrendezte a szobáját az új rattan polccal kiegészítve! Felraktunk néhány képet és most érzem igazán, hogy ez lett az otthonunk!! Aisának már csak az ágyhoz való matrac hiányzik. Üröm az örömben, hogy Aisa két napja hol lázas, hol hőemelkedése van. Remélem gyorsan túl lesz rajta.

A hálószobánk és a nappali/étkező :)

Készül a mestermű

Debike szobája

Egy "kis" eső

A mai napot csak azért szeretném megjegyezni, mert ez volt az első és utolsó napom, hogy bőrig áztam a szó legszorosabb értelmében.  11-re Newton Abbot-ba kellett mennünk az ottani munkaközvetítő irodába, ahová csak busszal lehet elmenni. A buszmegálló kb. 1,5 km-re van gyalog. Reggel nem az a szemerkélős, mindjárt elállós eső esett ahogy azt eddig tapasztaltam,  hanem igazi dézsából ömlő eső, plusz még a szél is erősen fújt. Az utolsó esernyőnket tegnapelőtt hagytam el egy postán, és azóta mondom hogy veszek egyet az egyfontos boltban... Tibi a vitorlás kabátját én pedig a valaha vízálló Kappa kabátot vettem fel. Mondanom sem kell hogy mire két utcahossznyit gyalogoltunk Tibinek a vitorláskabátja totál átázott és a zsebébe gyűlt a víz, ahonnan a nadrágjára, cipőjére. Nekem is teljesen elázott a kabátom, most sajnálom hogy hiúságból szivacsos melltartót hordok :P mert az összes víz odagyűlt, valamint a hosszú ujjú pólóm is igencsak nyelte a vizet. A farmeremről nem is beszélek. Egyedül a fenekemnél nem voltam vizes, és a cipőm sem ázott át. A sminkem sem volt vízálló...

Dideregve szálltunk fel a 12-es buszra és az emeleti részben leülve lehámoztuk magunkról a kabátokat. A munkaközvetítő irodában a táskánkból "kissé" átázva az önéletrajzunk és az útlevelünk is előkerült, valamint igencsak vizes kutyaszagunk lehetett, de azért az ügyintéző hölgy mosolygós volt és kedves. Mire végeztünk és a Sainsburry áruházba elmentünk már sütött a nap, és rajtam a saját testmelegemtől megszáradt némileg a ruha. Gluténmentes pizzát vettünk, a Sainsburry-ben sok a gluténmentes kaja és ez pozitív. Pizzát vettünk magunknak is. Tibit a másik munkaközvetítőből hívták, hogy holnaptól két napig egy sütigyárban fog dolgozni! Tök jó, irigykedtem, hogy engem miért nem hívtak? Mindegy így is jó volt. Hazafelé egészen az utcánkig tudtunk busszal jönni, mert itt nem egy útra vesz az ember jegyet, hanem csak napijegy van ami igaz, hogy 4,90 Font, de egésznap Torbay területén bármelyik buszra felszállhatunk vele. A gyerekek sikongattak örömükben, hogy pizza lesz az ebéd! Azért jól végződött ez az esős nap, de nem fogom elfelejteni az első igazi angol bőrig ázást...

Ildikóéknál

 

Meglátogattuk Ildikót és a családját. Egy nagyon helyes házban laknak Barton-ban. Már az utcából gyönyörű kilátás nyílik a városra, és a nyílt tengerre! A házuk hegyoldalban van, ezért a bejárat a garázs szinten van és onnan lefelé a nappali és a hálószobák vannak. Ők is bérlik a lakást, de néhány év múlva elővásárlási joguk lesz rá. 

Mielőtt ideköltöztek drogosok éltek itt, úgy kellett őket kisöpörni, mert nem nagyon akartak kimozdulni innen. Szépen felújították és nagyon hangulatosan és családiasan rendezték be. Tehát a felső, bejárati szinten van a garázs, ami most a legnagyobb fiának van átalakítva, egy nagyon klassz szoba. Keskeny lépcső vezet az alatta lévő szintre ahol a konyha és a nappali van. Innen egy kis terasz nyílik, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás. Alatta pedig a hálószobák és a fürdőszoba van. Ildikó végtelen kedvességgel halmozott el minket, azt sem tudta mivel kínáljon. Nagyon finom teát főzött ami engem az ovis citromos teára emlékeztetett :) A konyhában is hatalmas ablak van, mosogatás közben elmélázhat az ember az élet nagy dolgain amíg a messzi távolt nézi :) Mit mondjak, el voltam ámulva a lányaimmal és Tibivel együtt, hogy milyen otthonos lakásuk van, milyen szépen összeszedtek mindent. Hát még akkor hogy elámultam, amikor megmutatta, hogy mitől szeretnének "megszabadulni" általunk! Egy nagyon szép dupla ágy, matraccal, egy szuperklassz emeletes ágy aminek az aljában még íróasztal és polcok is vannak, egy álló polc, egy ebédlő asztal nagyon kényelmes székekkel! Ezt még álmodni sem mertem volna! Mindezt úgy adta elő mintha legalábbis mi tennénk szivességet azzal hogy elvisszük, mert nekik a nyakukon van és nem tudnak vele mit csinálni. Életem végéig hálás leszek nekik. A két kisfiú Daniroy (3 éves)  és a kisbaba  nagyon aranyosak voltak, a lányok eljátszottak velük. 

Aisa még fel is vehette a picit, aminek nagyon örült. Megbeszéltük, hogy elintézzük a szállítást és a következő héten elhozzuk a cuccot. És persze azt is, hogy szívesen összejárunk velük, és ha segítségre van szükségük akkor nagyon szívesen jövünk és amit tudunk segítünk. Másnap Ildi fel is hívott, hogy kedden a kisbabával kórházba mennek kivizsgálásra mert találtak a szívén egy lyukat (!) és Daniroyra vigyázni kellene addig. Mivel mi épp abban az időben a munkaközvetítőnél leszünk, Debit megkértem, hogy menjen Ildikóval. 

Debike este a sok ajándékért cserébe lerajzolta a kisbabát amit Ildikónak adunk, remélem örülni fog neki! 

A másik kedves ismerősünk Mariann a férjével segít elhozni a cuccokat. Remélem hétvégén velük is találkozunk, a lányai hasonló korúak mint Debi és Szula, talán  még egy suliba is fognak járni. 

Új ismeretség

Ma hasonlóan szép idő volt, mint tegnap, így ebéd után  lesétáltunk a tengerpartra, végig a kikötőn át majd vissza újra, ahol találkoztunk Vikiékkel, és a gyerekek játszhattak egy kicsit a parton. Jázmin felfedezte a homokot és önfeledten túrta maga előtt, pergette a keze között egyre megszállottabban. Majd beleunt és elindult világgá. Először Aisát követte, de aztán önállósult és nekilódult előre, az ismeretlenbe :) A lányok utána futottak és visszahozták, de újra és újra elismételte a szökést. Egyszer csak Debit megszólította egy hölgy, aki két kisgyerekkel volt, hogy -sziasztok magyarul beszélő lányok! - Először Vikiék, majd mi is csatlakoztunk és összeismerkedtünk a szimpatikus családdal. Ildikó már 5 éve itt él Angliában . A fiával költözött ide, aki  most 16 éves. Összeismerkedett egy kedves angol férfival, és született még két kisfiuk. A férfi is nagyon szimpatikus volt. Tibivel elkezdtek beszélgetni, telefonszámot cseréltek. Mi is sokat beszélgettünk, dióhéjban ő is én is elmondtuk,hogy kerültünk ide. Este felhívott, hogy szívesen odaadnának egy ebédlő asztalt székekkel, valamint egy emeletes ágyat a lányoknak.
 nagyon segítőkészek voltak, megbeszéltük , hogy vasárnap átmegyünk és megnézzük a bútorokat, aztán majd kitaláljuk hogyan is kerüljön hozzánk.Sétálva kb. 45percre vannak tőlünk, kb. 2,5 mérföldre. Itt Torquay-ban csak gyalogosan közlekedünk, nem szállunk buszra, mert elég költséges mulatság. De igazából nem baj, a lányoknak nem árt egy kis kondició, hiszen otthon egésznap csak lustiztak, Tibinek és nekem pedig néhány kiló minusz igazán jó lenne, mert van miből leadni! Ildikó még azt is mondta hogy egy ismerőse, aki szintén itt él és magyar, ajánlott egy munkát szeptembertől, napi két óra egy iskolában, ételkiosztó vagy valami ilyesmi. Nem sok, de valami. Vasárnap majd erről is beszélünk. Remélem egyszer én is tudok egy új bevándorlónak segíteni!