Hát (hát-tal nem kezdünk mondatot), de mégis ezzel kezdem mert egyszerűen nem tudom máshogy elkezdeni. Háát, már erre vártunk egy éve, és két hét múlva megtörténik, megyünk Angliába! A bizonytalanságba, az idegenbe, de mégis reménykedve és bizakodással telve nézünk az út elé! Legfőképpen annak örülök, hogy Tibi szívéről egy nagy kő esett le és újra kedve lett az élethez, mert az utóbbi hónapokban a napi 14-18 órás munka után teljes letargiába esett és amennyire az elején kedvelte ezt a munkát, most ugyanazzal a lendülettel szívből utálja... Valószínűleg öregszem, mert a feladat súlyától kissé megrogytam, pedig régen én voltam a csettintésre mindent megoldós anyuka. Úgy látszik most elég nagy falat jutott nekem ebből a tortából, de megoldom. Ha már össze lenne csomagolva, dobozolva, rendezve minden akkor talán én is jobban érezném magam, de így...
A húgomék szereztek lakást! Az utolsó kis fityingünkből megyünk és reménykedünk, hogy minden jól megy, találunk munkát és fizetni tudjuk az albérletet. Angliában nehéz elsőre egy családnak kivenni lakást, mert garanciát, kezest, bankszámlát vagy előre 6 havi lakbért kérnek, amit most nem tudnánk kifizetni. Ez azért kell, mert nehéz az embereket kitenni az albérletből. Mégis szerencsénk volt, mert mivel a húgomék már egy éve ott élnek és rendesen fizetnek az ingatlan irodának, ezért ők kezeskedtek értünk, így elég volt egy havi lakbér és egy havi kaució :) de már törhetjük a fejünket, hogy a következő havit miből fizetjük ki. Még van egy esélyünk, hogy a hajót el tudjuk adni, és akkor lenne egy kis megtakarításunk, úgyhogy drukkolok, hogy a következő két hétben történik egy kis csoda! A gyerekek pakolnak (ha kedvük van) és próbálunk megszabadulni azoktól a dolgoktól amit nem tudunk magunk után küldeni, és majd ott törhetjük a fejünket, hogy miből vesszük meg amitől itt megváltunk... Tehát két hét múlva 180 fokos fordulat 5 ember életében...
Nem egészen öt nap és indulunk az új életünk felé. Nem mondom, hogy leányálom volt ez az elmúlt két hét, és az elkövetkezendő 4 nap sem lesz fáklyásmenet, de most már halványan látom az alagút végét. Eladtuk a hajót és ez megnyugvással tölt el, mert nem leszünk fillérre kiszámolva és nem görcsölünk már az első nap, hogy mi lesz ha nem találunk időben munkát? Igaz mélyen az ára alatt sikerült túladni rajta, de nem vagyunk elégedetlenek. Közel 10 dobozt pakoltam tele, amiből kb. 6 db-ot fogunk feladni most, mert nem olcsó a szállítás. A műszaki dolgok eladásával gyűjtögetem a feladáshoz szükséges forintokat. A fuvarozó cég (csomagfutar.co.uk) adta a legkedvezőbb ajánlatot, tehát 6 vagy 8 doboz esetén az összsúly X 1.2 Ł a szállítási költség és elvileg a csütörtöki feladás a következő hét szerda körül érkezik a Torquay-i lakásunkhoz. Körülnéztem a többi cég ajánlatai között és ha tényleg odaérnek a dobozok épségben, ajánlom majd mindenkinek aki költözködik. A lányok izgatottak, egyik sulit a másik után nézik, bár elmondtuk, hogy valószínűleg a helyi önkormányzat dönti el, hogy melyikbe mennek, attól függően, hogy hol van éppen felvétel. Lázasan kombinálják az egyenruhákat. Remélem csak jó dolgok várnak rájuk az új suliban, élvezni, szeretni fogják, és egy percig sem fogják bánni, hogy eljöttünk. Igaz, itthon sem volt rossz az iskolájuk, hiszen a Lauder hasonló színvonalú oktatást nyújtott az elmúlt 13 évben, mint akár Angliában akár más európai országban, viszont a hazai általános iskolák színvonalán magasan túlszárnyalt, ezért nem lesz furcsa a gyerekközpontú gondolkodás, és a stresszmentes nyugodt környezet. Tibi anyukája itt volt tegnap, elbúcsúztunk, legközelebb szeptemberben találkozunk, ha sikerül kijönni hozzánk látogatóba. Tibi ma beírta az adatokat a repülőjegyekhez, aztán rémülten olvasta át a tájékoztatót, hogy ha nem a teljes nevét írja valaki a repjegyre, akkor névváltoztatási illetéket kell fizetnie, ami kb. 16.000 Ft. A lányoknak két utóneve van az útlevélben, de csak az elsőt írta be. Felhívta a Wizzair-t ahol azt mondták, hogy az mééég nem olyan nagy baj. Remélem nem kerül többe ez a kis tévedés, mint a repülőjegyünk. Tibi azt mondta, hogy ha belekötnek, akkor nem megyünk sehova... OK. Ebben maradtunk. De úgy örülök, hogy nem én töltöttem ki a foglalást... 
