A tesóm

Annyira büszke vagyok a hugomra, érzem, hogy nagyon jó anyuka lesz és felelős szülő!

A gondolatok teremtő ereje

Gyökeres változás kell az életfelfogásomban, mert ez a folytonos aggodalmaskodás és a gondokkal való küszködés teljesen felemészt fizikailag és lelkileg. Sokkal okosabb emberek nálam ezt már felismerték. Nem szabad folyton a gondokra gondolni és azon aggodalmaskodni, hogy mi lesz ha..., hanem inkább arra kell gondolni, mi az ami most jó az életemben és mit szeretnék elérni? A pozitív gondolkodás bevonzza a számunkra fontos dolgokat, amiből hasznunk származik. Már három hónapja minden reggel meghallgatom Balogh Béla meditációját a pozitív gondolkodásról. Minden reggel... Igazából nem is mindíg figyelek a mondatok értelmére. Azt írta, hogy elég ha a tudatalattink figyel rá és berögzül egy idő után. A mások felé jóindulattal fordulás, az önmagunk felé gyakorolt megbocsátás, a pénz szeretete (igen a pénzé, hiszen kell, szükségünk van rá, mert minden gond és aggódás ebben gyökeredzik sajnos), azt hogy szeressem a munkám, és élvezzem minden percét. Pár hónapja feliratkoztam egy hírlevélre a számmisztika.hu oldalon Schilling Péter küldött ingyenes elemzést a születési dátumom alapján. Azóta folyton küldik a hírlevelet, amelyekben jótanácsokkal látnak el, én meg olvasás nélkül dobom a kukába... de most beleolvastam és rájöttem, hogy el kell olvasnom és meg kell fogadnom a tanácsokat, mert nincs más választásom: ki kell próbálnom!

Néhány kérdés ami segít megtalálni az életemben az igazi értékeket:

1. Mi a három legfontosabb célom amit szeretnék elérni az életedben?

Nekem az egyik legfontosabb célom az anyagi biztonság elérése a családomban, a második a gyerekeim megfelelő oktatása a harmadik pedig egy számomra megfelelő munka amivel jól keresek, szeretem csinálni és akkor már vissza is kanyarodtunk az első célhoz :)

2. Mit csinálnék, ha nyernék 1 milliárd forintot a lottón?
Jesszus, rögtön kifizetném az adósságaimat és azok adósságait akiket szeretek. A Tibivel közös terveinket megvalósítanám: vennénk egy szép nagy hajót, és bejárnánk vele a világot miközben a lányaink a világ minden táját megismernék!

3. Mit csinálnék, kikkel tölteném az időt, ha megtudnám, hogy csak 6 hónap van az életemből?

Hát, ez elég nehéz, mert az első gondolatom az volt, hogy kilépnék a munkahelyemről, mert minden itt töltött idővel kevesebb lesz az a 6 hónap. Természetesen a családommal tölteném a hátralévő időmet, megkeresném a tesóim, elmennék az apámhoz, ha még él és megbocsátanék neki azért, hogy sírba kergette az anyámat.


Ha ezeken a dolgokon elgondolkodom esküszöm felvillanyozódom és úgy érzem az első kettőt tényleg meg tudom valósítani (a harmadikról nem is akarok gondolkodni, mert szeretnék legalább 80 évig élni). Egy kezdő lökés kellene, de azthiszem a kezdő lökés itt van az agyamban, a gondolataimmal tudom pozitív útra terelni mindannyiunk sorsát. B.B. is azt mondja, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van...

Végre egy örömhír!

A kishugom Viki babát vár!! A legjobban annak örülök és annyira büszke vagyok, hogy én vagyok az első aki ezt megtudta! Nagyon remélem, és kívánom, hogy minden rendben legyen és jövő tavasszal anyuka legyen a tesóm!
Szulát hazahoztuk a táborból tegnap látogatás után. Nem azért mert nem érezte magát jól, mert már belerázódott a táboréletbe, hanem mert még mindíg meg van fázva és az esős időszak még jobban megnehezíti a kilábalást a felfázásból. Most otthon van, de mivel az idő vacak, ennek sem tud igazán örülni. Talán egy jó könyv majd kihúzza a rosszkedvéből. Tibinek mondtam, hogy délután vegyen magának egy könyvet a Libriben a zsebpénzéből. Debike töretlenül jókedvű, nem akart hazajönni, a tegnapi szülő-gyerek találkozón nagyon jó kis műsort hoztak össze. A kupolának nevezett helység olyan mint egy cirkusz, szemben egymással lépcsőzetesen emelkedő padok veszik kőrbe a "porondot" szemben a gyerkőcök alulról felfelé korcsoportok szerint egyforma fehér Szarvastábor pólóban. A 2010 jelszó a póló hátulján "Just Jew it!" :) Nagyon ötletes. Másik oldalon a szülők ücsörögnek mindenki próbálja kibökni, hogy hol van a sok egyforma fehér póló közül az ő gyereke. Mellesleg minden gyereknek térdig ért az "S" méretű póló, sőt volt olyan 7 év körüli kislány,akinek a bokájáig :) Először tapspróba jobbról, majd balról, majd a különböző korcsoportok név szerint Galil, Golan, Negev közös műsorai: közös tánc éneklés egyebek következtek. Nekem mindíg elszorul a torkom az ilyen alkalmakkor és meghatódom, annyira megindító az a sok gyerek ahogy egyszerre kiált vagy énekel. Nagyon jó volt. A szülők között Somló Tamás, Ungár Anikó, Zsoldos Gábor is ott volt.

Szarvas tábor és egyebek

Nem a legnyugisabban telik ez a hét sem. A táboros csajok naponta telefonálnak. Főleg Szula, első nap fájt a hasa,aztán a feje, míg később hányingere is volt... Nem tudom eldönteni, hogy ez most táborundoritisz vagy tényleg baj van. Már kétszer volt a táborban a dokinál... Szerintem én is lehetnék tábori doki ezzel az erővel, de kissé színesebben adnám meg a diagnózist ifjú

betegeimnek, mert a mostani mindíg csak azt mondja - "igyál sokat gyermekem". Mindenre ez a jó gyógymód. Azért már fél napja nem fájt senkinek semmije, talán kibírják a hétvégéig. Ma Szula lovagolt, talán ez jótékonyan hatott a bajaira. Debike pedig hennát festett magára, mert valami indiai project-be fogtak a többiekkel. Egyébként ő sokkal jobban élvezi a tábort mint tavaly. Saját elmondása szerint lazább így, hogy nem kell állandóan a barátait figyelni, nehogy valamiből kimaradjon, mert új barátokat szerzett és most biztos nem alárendelt szerepet kapott. Persze ezt csak suttogva merem mondani. Sokszor alábecsülik, pedig okosabb és diplomatikusabb mint néhány nála nagyobb lány...

Aisa hiányolja őket, napjában többször elsírja magát, hogy hiányzik a Szula meg a Debi. Ilyenkor a közösen készített Hiradójukat kell megnéznie és jobb kedvre derül.

Apával már elmentek moziba, Burger King-be, kirándulni, de hát mégiscsak a tesók hiányoznak neki nagyon... Pedig többször undokok mint kedvesek. Jó dolog a mobiltelefon, de néha azért jobb lenne, ha nem lenne, mert minden kis apró dolog miatt felhívnak a lányok. Persze jó tudni, hogy mi van velük. De ha Szula felhív, hogy anya fáj a hasam és öt perc múlva el is felejti, de én egész nap ezen rágom magam... 1980-ban amikor Szilvásváradon voltam 10 napig táborban ezermillió bajom volt, többek között az, hogy minden reggel megmásztuk a Gerena hegyet és ezért izomlázam volt. Vagy beömlött a víz a sátorba, vagy bekentem véletlenül kullancsriasztóval a számat is és iszonyúan csípett... de csak utólag tudtam elmesélni anyukámnak, aki szerintem örült,hogy nem azonnal hívtam fel telefonon, mert halálra aggódta volna magát. De persze az az én időmben volt :))

Az a jó kis csajszi a baseball sapkában, piros nyakkendővel a nyakamban, én vagyok 12 évesen (mellesleg a nővérem által gyártott lila alapon fehér pöttyös fürdőruhában :)

indulás a táborba

Debi és Szula ma indult a szarvasi táborba két hétre. Elég nyomorultul éreztem magam egész nap, mert a reggeli indulást túlbonyolítottam. Nemhiába mondtam valamelyik nap a lányaimnak, hogy a pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve. A hét busz közül persze, hogy Szula a hármas számú a barátnője Anna pedig egy másik buszba került. Úgy sajnáltam Szulamitot, megpróbáltam kicserélni őt, hogy oda kerüljön ahová a barátja, hiszen először indult Szarvasra és annyira beleélte magát hogy a barátnőjével utazik... Először azt mondták, hogy Anna a 4.sz. buszban van, erre átvittem oda, kiderült hogy mégsem, így végignéztem még három buszt, amikor is már indult a konvoj... Végül tudtam meg hogy a 7.sz. buszban volt Anna, de Szula maradt a 4.sz.-ban. Elsírtam magam az integetős búcsú után Kata előtt (Anna mamája), mert olyan szerencsétlenül éreztem magam, annyira szerettem volna, ha Szula jól érzi magát, persze én mindent elrontottam. Szegény Debikémtől is az utolsó pillanatban tudtam elbúcsúzni, annyira ezzel a problémával voltam elfoglalva. Tibi még a kocsiba a földbe döngölt lelkileg, hogy mekkora hülyeség volt ide-oda ugrálni, mert így csak mégjobban stresszeltem a gyereket... persze igaza volt, de én utáltam érte őt is és magam is. Én mindíg azon vagyok, hogy az adott helyzetben a legjobb legyen a gyerekeknek, ami persze sokszor nem sikerül. Szinte kívülről látom magam, hogy mint egy hülye idegbeteg ide-oda rohangászom a gyerekkel... Ha filmben látnám, én is jól lehülyézném az anyukát. Sokkal lazábban kellene vennem ezeket a dolgokat.:( Hazafelé Aisa megjegyezte az autó hátsó ülésén: "Rémes nap ez..." Miért ? kérdeztük tőle "- mert Debi és Szula elment, ti meg veszekedtek". Hát sikerült mindhárom gyerekemnek elrontani a napját és még én is nyomorultul érzem magam emiatt. Elég elcseszett anya vagyok... Timi ha itt lennél, holnap elsírhatnám neked a bánatom és akkor Te biztos azt mondanád: Dehogyis! Szegénykém, hiszen Te jó anyuka vagy... :) és az olyan jólesne ... :'(

itthon

Nem is gondoltam volna, hogy egyszer menekülök a nyaralásból. Tegnap már olyan szinten nem tudtunk hová menekülni a 40 fokos hőségben, hogy délután hazajöttünk. Azon a zsebkendőnyi helyen, ahol árnyék volt, szorongott minden ember. A hajóban 45 fok volt, és egyszerűen nem volt egy olyan hely ahová menekülhettünk. Szulán és rajtam már a nap allergia ütközött ki, különböző helyeken . A Balaton kb 30 fokos és már a medencében sem lehetett lehülni. Most örülök, hogy hazajöttünk mert itt a lakásban még elviselhető a hőség. Ma sajnos kétszer is el kellett mennünk itthonról, egyszer a lányoknak a vasárnap kezdődő táborhoz kellett ezt-azt venni, aztán este hatkor elolvasta Debike a tájékoztatót a táborhoz, amikor is rádöbbentünk, hogy orvosi igazolást nem szereztünk be. Márpedig anélkül nem mehetnek a táborba. Gyorsan elrohantunk a XI. kerületi rendelőbe, ahol persze már nem a saját háziorvosunk volt, de szerencsére kioktatás és szájhuzogatás helyett egy nagyon kedves öreg doktornéni rálegyintett a dologra és kiadta az igazolásokat. Ez valóban hűsítő volt :))

Nyaralás a BLYC-ban

Már egy hete itt vagyunk Lellén és a Yachtclub előnyeit élvezzük.Sajnos vitorlánk még nincs, ezért a bulldog egy helyben áll és mi csak szállodának használjuk. De itt a homokos part, úszómedence, játszótér, bicaj, meleg és sok sok zöld szunyog. Amit meg lehet szokni de nehezen tolerálható. Éjszaka néhány tigrisszunyog is előmerészkedik, de szerencsére nem számottevő. A lányok néha unják, néha élvezik az ittlétet. Egyszer azt mondtam, hogy én soha nem fogom mondani, hogy "amikor én ennyi idős voltam" -mal kezdődő mondatokat, de sajnos tényleg: amikor én ennyi idős voltam, akkor elég volt a balcsi, a meleg meg az újdonsült barátok ahhoz, hogy jól érezzem magam és nem vágytam haza. A csajok viszont néha (állandóan) összevesznek, nyavalyognak... hiába az úszómedence és a balcsipart. :( Elég lehangoló, pedig azthittem, hogy ennek örülni fognak. Talán egyedül Aisa élvezi igazán, bár amikor azzal fenyegetem őket, hogy OK. akkor menjünk haza és majd se balcsi se medence, akkor örömújongással mondja, hogy menjünk,menjünk.

Aisa megtanult két nap alatt biciglizni, Szulamit hathatós segítségével. Emlékszem tavaly hetekig tologattam a partvisnyéllel, de az istennek se akart egyedül elindulni, most meg pikk-pakk megtanult.

Pénzünk nincs sok, ezért itt a hajón főzőcskézek, néha konzerv és spórolós kaják vannak. Persze nehéz így, hogy a mellettünk lévő puccos étteremből árad a sültek illata... de mindegy, azért az is valami, hogy egyáltalán így, ilyen formában itt lehetünk.

Tavaly ilyenkor Timcsi is itt volt, és mulattató volt az a pár nap amit együtt töltöttünk. Most hiányzik, sokat beszélünk róla a lányokkal. Ma is Aisa meglátott egy kék strandkendőt és felkiáltott: "anya, a Timcsinek is ilyen strandkendője van emlékszel" Téééényleg, mondtam, és valóban emlékszem :)

Ma köszöntöttük Tibit a negyvenedik szülinapján, sajnos torta nélkül meg mindenféle körítés nélkül. Jó lenne egy nagy meglepetés bulit csinálni, ahol ott lehetne az összes barátja, de basszus ez nem egyszerű, sajnos minden pénz kérdése. Remélem azért örül a könyvnek amit a lányokkal vettünk neki.

Tegnap itt volt Szöszi a barátjával Zsolttal, és úgy beszélgettünk, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Nagyon jó fejek mindketten, örülök, hogy átugrottak. Jó lenne egy kicsit vitorlázni... a bulldoggal.