2010. június 14., hétfő

Pihentető hétfő

Ma végre kipihentem magam a munkahelyemen, mert a hétvége nagyon zajos és mozgalmas volt. Pénteken volt szerencsém meghallgatni a Boban Markovic koncertet a Millenárisban, ahol nagyon sokan gyűltek össze, kiváló volt az idő és mezítláb a füvön sétálgatva hallgathattam Rúzsa Magdit.
Nem mondom, hogy a szláv, szerb zene nem mozdít meg bennem valamit, anyukám Bunyevác származású, nagypapám horvát volt. A lányaim ráncigáltak, hogy "nemá anya" amikor én is énekeltem az ismerős dalokat. Szombaton Tárnokon voltunk, összeszedtünk pár cuccot a régi házunkban, aztán B.Lelle! Ég és föld volt a múlt heti vonatozáshoz képest a kényelmes légkondis autóban ülni! A gyerekek is örültek, hogy most nem kell buszozni, vonatozni, gyalogolni. Ugye-ugye! Ezt csak akkor tudtuk mi is értékelni, miután megtapasztaltuk az autó nélküli állapotot! Jó volt fürdeni, napozni bár csak nagyokat nyeltünk a kikötőben lévő buliból az orrunk alá settenkedő izgató sültek és egyéb finomságok illatától. De aztán a sétáló utcában beültünk a már megszokott kis helyünkre és viszonylag normális árakon megvacsoráztunk. Még élőzene is volt, ami hál'istennek nem volt kornyikálás.:) Sajnos azonban este hazamenekültünk, mert olyan mértékben kezdtek minket a szunyogok elfogyasztani, hogy csak futva csapkodva tudtunk a hajóba bejutni, ott pedig a zárt ablakoknál nagyon fülledt meleg volt. Éjjel fél 11-re értünk haza. Vasárnap reggel sütöttem, főztem, mert délután az iskolai kerti party-ra kellett készülni. Az iskolai hagyományokhoz híven, minden osztály a saját asztalán különféle saját maga alkotta ételeket, italokat árul, melyből a későbbiekben az osztály profitál, mert a kirándulásokon el tudják költögetni. Nem sok reményem volt a hetedikes lányom osztályával, de hősiesen odaálltam a sütimmel, aztán egyszerre csak jöttek, jöttek és jöttek a különféle sütik, dinnye és palacsinta, üdítő stb. amit alig győztünk a lányokkal kipakolni. Jól sikerült végül, bár nem akartunk nagyon meggazdagodni ezért olcsók voltunk, de legalább minden elfogyott. Aisával és Szulával nyakig csokisan értünk haza. Debike még fél kilencig maradt az osztálytársával Evelynnel és a maradék sütiket is eladták. Szula osztálya biztos sokkal sikeresebb volt, felkészültebbek voltak (voltunk) hiszen ott is kivette mindenki a részét, ezért voltam én inkább a másik osztályban. De azért oda is vittünk tányérokat, szalvétát, kenyeret. Jó kis buli volt.