Balatonlelle

Az a néhány óra, perc amíg távol érzem magam az otthoni gondoktól, igazán az enyém. Ülni a hajó tetején, ringatózni jobbra-balra és csak úgy lenni mint a moha a kövek oldalán és nem gondolni semmire...
Ez nem mindíg adatik meg, ez a néhány óra és perc, csak nagyon ritkán, de ezért érdemes végigharcolni a hetet. Itt kisímulnak az idegeim, kevésbé vagyok harapós és ideges. Azért gyűjtögetem ezeket az órákat és perceket, hogy majd legyen egy kis emlékmorzsa a fejemben amikor zsebretett kézzel azon tűnődök, hogy mikor volt igazán jó...

Debike 14. születésnapja

Pici, szűk családi kőrben tartottuk szombaton Debikém 14. születésnapját. 14 éve hasonlóan nagy esőzések és nagy viharok voltak a születése napján. Igaz ennyire hideg nem volt, de a Benta patak akkor kiöntött. Az ajándékokat már előre, együtt megvettük, de Szulamit vett neki nagyon szép kis dolgokat és Aisa készített egy szép papírzsepi rózsát. Papa felhívta, és remélem hogy a héten megkeresi egy kis ajándékkal.

Anyu

Anyukám ma lenne 66 éves. Nagyon hiányzik. Ez a hegedűverseny volt a kedvence:

http://

Májusi eső

Van árbócunk! Már csak a vitorla hiányzik. Tibi ismerőse lefényképezte (mert élőben még nem láttuk) a kikötő fényeinél a kis bulldogot. Mintha az ezeregy éjszaka képeskönyvéből nézegetnék egy nagyon szép képet...

Most viszont az idő lett nagyon cudar, napok óta esős, borús és szeles idő van. Mivel még Tibi nem kapott autót a cégtől a hétvégén gondolkodtunk, hogy lemenjünk-e vonattal, de aztán elvetettük az ötletet. Debikének most lesz a 14. születésnapja! Már a múlt héten elmentünk a nagyival és vele vásárolni cuccokat. Egyébként az egész héten egyke volt a lány mert Aisa Mátraszentimrén a Darázs vendégházban töltött öt napot, Szulamit pedig Révfülöpön volt erdei iskolába. Aisa, mint első táborozó, túlélte a hiányomat, bár néha sírdogált, de nagyon örült amikor hazajött, hogy átvészelte a nehéz időket :) Kapott is ajándékba egy Tádét a meglévő Mazsolája mellé. Szegény Szulamit vörös arccal tért haza, valami allergia támadta meg a szép kis hamvas bőrét, de szerencsére pár nap alatt a Fenistil csepptől és krémtől rendbejött. Egyébként jobban járt mint Anna a barátnője, mert ő második nap lefejelt egy alacsonyan lévő táblát és felszakadt a fejbőre, amit négy öltéssel varrtak össze... :( de azért szegényke hősiesen maradt egészen végig. Szóval a múlt hét egy kicsit lazább volt, sokat mászkáltunk, nézelődtünk ráérősen Debivel. De azért örülök, hogy már itthon van mindenki és azért jól érezték magukat a lányok.

Timi hamarosan elutazik, nagyon fog hiányozni. Bár azthiszem a jóbarátoknál nem igazán a napi kapcsolat számít, mégis jó volt vele megbeszélni az örömöket, gondokat. Ő igazán tud örülni mások sikerének és ha baj van, jobban aggódik mint én... Remélem azért, hogy örök marad ez a barátság és mindíg küld egy pár sort magáról.