Fodrász

Már hetek óta tervezem, hogy elmegyek fodrászhoz. Debinek sem ártana, mert neki nemcsak sok, hanem vastag és hosszú is a haja, és szeptemberben volt először és utóljára fodrásznál. Akkor nagyon jól megcsinálta a tárnoki fodrász a haját. Tárnokon kb. 3 fodrász van. Az én hajamat Brigi csinálta, kb. 1000 és 1500 Ft között, ami tárnoki viszonylatban is nagyon olcsó volt. A legdrágább fodrász 3000 forintért vágott. Szóval itt Budapesten van fodrász dögivel, minden utcában egy legalább, ha nem több. De mégis hová menjünk? Ki tudja megmondani, hogy melyik fodrász a legjobb, vagy legalábbis közepesen jó? Néhány napja bementünk az Allee-ban működő fodrászüzletbe és megkérdeztem, hogy mennyibe kerül egy vágás szárítás? 4600 Ft, mondta egy kedves hölgy. Upszi! Hát ez nem semmi! Tárnokon a legmerészebb szilveszteri vagy menyasszonyi hajcsodát sem mernék 4000 fölött megcsinálni! Itt viszont nyissz-nyassz, egy kis vágás (persze rövid hajnál) és lesz miből kifizetni az üzlet bérleti díját. Na már akkor elhatároztam, hogy oda nem... Aztán telefonáltam, nézelődtem és ma, az év utolsó előtti napján, amikor az is fodrászhoz megy aki egész évben nem, ma már sürgetőnek találtam a problémát. Végül Tibi rábeszélt, hogy menjünk a marha drága fodrászhoz és du. négykor már ott ültem a székében. Mit mondjak? Hát én egy kicsit merészebb séróra vágytam. Kicsit langyosvíz, nyanyás stb. Debi szerint jó, de persze ő elfogult. Neki sem úgy sikerült ahogy elsőre, már a tükörben láttam, amikor a fodrász megkérdezte, hogy jó-e, már láttam az arcán azt a "mindjárt elsírom magam, csak hagyjatok békén" kifejezést. Aztán ahogy kijöttünk eltörött a mécses, itt nem jó, elől rövid, hátul sem jó és oldalt sem... Amikor hazaértünk egyhangúan jónak minősítették a hajunkat, de hát ők is elfogultak. Szegény kislányom, elkezdődött a "hol találok jó fodrászt, és kifésülöm az egész szar hajamat fodrász után" mizéria, amit már én is végigjártam. Tibi nem érti, mi a problémánk? Pasi...

Jánoshegy

János legyen fent a János hegyen, estére odavárom...
Hát estére keveredtünk mi is fel.
Elindultunk a fogaskerekűvel egészen a Széchenyi hegyig




Aztán jó magyar szokás szerint máris megéheztünk és beültünk a



nevű helyre és jól megebédeltünk.
Kicsit várni kellett az Úttörővasútra, amit most Gyermekvasútnak hívnak, mert már nem vagyunk a piszkos szocializmusban.

Tehát felültünk és egy (nem úttörő) kisfiú kezelte a jegyeinket.



A Jánoshegyre még fel kellett caplatnunk.

Aztán lelibegtünk.



Hazafelé a Zúgligeti úton még megcsodáltuk a kisértetházunkat. Egyszer szívesen körülnéznék benne...

Kirándulás a Gellérthegyen

Ma elugrottunk a Gellérthegyre, a jó öreg púp a Duna partján mindíg kéznél van ha az ember egy gyors kirándulást tervez. Anyukámmal is többször megmásztuk a szó szoros értelmében, mert képesek voltunk keresztbe-kasul bejárni a hegyet, anélkül, hogy a sétálóútra tettük volna egyszer is a lábunkat...
Aisa mindenképpen akarta hozni a babakocsit és a babát, amit persze félúton átvettem.






Itt mindíg van megmászni való fa


Aztán amikor felértünk, kifújtuk magunkat és mint oly sokszor most is megcsodáltuk a gyönyörű panorámát ami elénk tárult.


Hát igen, innen fentről minden sokkal szebbnek látszik, még decemberben is.

Karácsonyi herce-hurca

A reggel szépen kezdődött: én szerettem volna ha - ami oly ritkán adódik - egy szépen megterített asztalnál finomságokat reggelizni. A lányok úgy összevesztek, hogy teljesen kiborultam és eltörött a mécses. Nem is reggeliztem és hiába dicsérték, hogy ilyen meg olyan finom, nekem már rosszul kezdődött a nap...
Amikor végre összeszedtem magam elkezdtem a karácsonyi vacsorát. Tibi pedig elment Tárnokra, mert csak egy nagylábosom volt itt, és ugye a leves és a töltött káposzta...
A levest feltettem főni:Aisa pedig lelkesen segített elkészíteni a töltött káposztához a húsgombócokat:






Nagyon finom lett, de tényleg!
Három körül Tibi berakta a fát a tartóba (szerencsésen választottam, alig kellett dolgozni vele. Nagyon szép kis fa! Behoztuk és a lányok feldíszítették:



Amikor végre ötre készen lettem a kajával és megterítettem, behívtam a családot a konyhába és megvacsiztunk. Húslevest cérnametélttel, rántott csirkemellet és rántott halat, rizzsel, krumplival. Evés után bementünk a szobába és kiderült, hogy közben meglepett bennünket a télapó (mert hozzánk Ő jár, hogy a Jézuska dolgát is megkönnyítsük).



Mindenki megkapta amit szeretett volna: Debi a Samsung Corby-t, Szula a gitárt (már szerzett is egy dalt) Aisa pedig nagyon klassz gyöngyös játékot, és mindhárom kapott 1-1 könyvet + egy Hannah Montana DVD-t. Tibi is kapott a télapótól egy könyvet...:)



Végül a süti:

Karácsonyi készülődés

December 23. A délelőttöt a csarnokban töltöttem, a délutánt az Interspar-ban. Imádom a hipermarketeket, pont nálam romlott el a bankkártya leolvasó. A rendszer összeomlott. A pénztáros is, és majdnem én is, amikor kb. 15 perc múlva megjött a visszaigazolás a banktól, így távozhattam. Délután még átugrottunk az Allee-ba, a két egérrel lefényképezkedni, aztán haza. A lányok rendesek voltak: délelőtt porszívóztak és port töröltek, így "csak" a sütéssel kellett foglalkoznom. Elkészült a bejgli és a zserbó is. Holnap karácsony.

Hóbuli

Este lementünk a lányokkal a budapesti utcára szánkózni. Ritkán adódik ilyen alkalom, hogy még mindenütt hó van: járdán, úttesten. Nagyon intenzíven esett. A házsor körülölel egy kis teret. Szép fákkal, padokkal és egy játszó gyerekeket ábrázoló szoborral. Az ötvenes években valószínűleg itt játszótér volt. Sok fiatal költözött ide, gyerekekkel, akik itt a házaktól védett téren homokoztak, hintáztak. A konyhaablakból lekiabált az anyukájuk, hogy kész az ebéd és a hátsó kapun felszaladtak nyakig maszatosan. Ezek a gyerekek már rég felnőttek, mint Tibi anyukája is, aki ugyancsak itt lakott. Nagymamák lettek, és sokan itt maradtak ebben a házban...De már nincs játszótér, mert valószínűleg kevés a gyerek és inkább csak magányos kutyasétáltató mamókák róják szüntelenül a köröket. Tegnap az én gyerekeim töltötték be a teret, hangos nevetésükkel. Hóangyalkát maszatoltak a hóba, hógolyóztak. A szoborgyerekek behavazva tűrték, hogy belecsimpaszkodjunk és ötvenéves buksijukról lesöpörjük a havat.

Hét-végelgyengülés

Ma csütörtök van a dolgozók naptárja szerint, normális épelméjű embereknek szombat.
Reggel majdnem elaludtam, de szerencsére beértem. Egésznap kínlódunk, miután kitakarítottuk az irodát, rendeltünk kaját, megebédeltünk. Aztán nagy büdös semmi. Partnereink kíméletesek hozzánk (vagy már a Kanárin telelnek) és nem zavarnak minket a semmit tevésben. Azért főnökünk ledolgoztatja(?) velünk a munkaidőnket, nem ajánlja fel, hogy aludjunk otthon és ne az íróasztalon. Tibi nyakába szakadt a három lány az 58 négyzetméteren összezárva. Neki kell ötpercenként felkapcsolni a biztosítékot, mert hol a bojler veri le, hol a mosógép, hol meg csak úgy szórakozásból csapódik le. Normafára szerettek volna menni szánkózni, de annyira hideg van, hogy remélem nem mennek. Debi persze nyavalyog, hogy ő nem megy, mert utálja az overallt... Hiszti, veszekedés... boldog karácsonyt előre is! Szeretnék valami meleg helyen lenni, kevés ruhában és nem fordítva!!!

Ovis Hanuka gyergyagyújtás

Ma lesz az oviban a közös gyertyagyújtás. Ilyenkor az ovis csoportok, szülők közösen gyújtják meg az összes gyertyát a hanukián. A gyerekek kézzel készített mécsestartóval már a kukasötétben bóklásznak valami kis ajándékot keresve az ovi zeg-zugos kertjében, majd a szülők által hozott finomságokból lakmározunk, teát és forraltbort iszunk. Ez a legjobb a végén :), mindíg szétfagyunk de azért nagyon szép hagyomány ez az óvodában.

Egy rövid leírás a Hanuka ünnepéről:

http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm

Az első hó

Ma hóesésre ébredtünk és később csak még intenzívebb lett. A lányok nagyon örültek, Aisa öt percenként futott az ablakhoz megnézni, hogy van-e még hó.
Ki kellett mennünk Tárnokra az orvosi igazolásért és egy pár dolgot elhoztam a házból. Útközben beugrottunk a Cora parkolójába, ahol öles betükkel volt kiírva, hogy "minden fenyő 6000". A fővárosi árakhoz képest elég kedvezőnek tűnt, ezért kiválasztottam egyet és szépen befektettük a kocsiba. Aisa boldogan ölelgette. Ez meg lett oldva gyorsan...
Tárnokon még szinte szűz hó fogadott minket az utcában.


Felcipeltem a fát, most az erkélyen várja a karácsonyt! Holnap meló...

rumli

Amikor idejöttünk a harminc éve pontosan ugyanazon a helyen álló konyhaszekrényeket eltologattam, a kb. 5 nm-es konyhában, ahová még egy hűtőt is bepréseltem. Mindenki felszisszent... Ez vagyok én, semmi nem jó úgy ahogy éppen van, bele kell nyúlnom a dolgok szertartásos rendjébe és összeturmixolni. Tehát ide-oda tologattam, nagyjából el is rendezkedtem, épp csak én nem férek el soha, mert az asztal és a székek folytonos mozgásban vannak a mosogató és a konyhaszekrény között, attól függően hogy mit szeretnék kinyitni...még jó hogy csak 63 kg vagyok. Néha megállok a konyhaajtóban és gondolatban átpakolok mindent egy másik falhoz, hátha akkor több lesz a hely, ha esetleg betévedek főzni, mosogatni. Hiába mondogatom magamban, "csak átmeneti, csak néhány hónap", nekem még arra a pár hónapra is jó lenne, ha kényelmesen érezném magam a lakásban .Amikor otthon töltök néhány napot, akkor az a következőképpen telik: 1. nap: egész nap lógok, épp csak a legszükségesebb dolgokat csinálom meg. 2. nap: A reggel nehezen indul, de aztán már le sem tudok állni, teszek-veszek, rendezkedem. 3. nap : a feje tetejére fordítom az egész lakást, a gyerekek örömére. Ma átrendeztem a konyhát, kétszer. Először át,aztán vissza. Jó program volt, kb. másfél órát vett el az életemből. Végül csak az asztalt és a székeket tettem keresztbe a konyha közepén. Az ablakokra feltettem a karácsonyi világító angyalkákat és hóembereket Aisa nem kis örömére. Ma már túl jól van, nem lehet az ágyban tartani. A lányok szobájában (hogy a karácsonyfának helye legyen) eltoltam az ablak elől az íróasztalt és nagy böhöm fotelt. Néztem 10 percig aztán visszatoltam... legalább kiporszívóztam mögötte is...
Családom másik nagykorú tagja, csak fejcsóválva jegyzi meg ilyenkor: - Neked mindig pakolászni kell? Magadnak generálod folyton a problémákat.
De a kiskorúak örülnek, mert imádják a felfordulást és ha egy picit is más lesz valami mint tegnap, az buli.

Betegség miatt ...

Mióta itt lakunk csak folyamatosan a teendőimet végzem, vagy dolgozni megyek. Még hétvégén is a hétköznapokra készülök. Ma és holnap itthon maradunk Aisával, mert beteg. Nem is tudom mikor csináltam ezt: fekszem az ágyban, ölemben a laptop, Aisa mesét néz és kint a konyhában hegyekben áll a mosogatnivaló... Tegnap az egyik kedvenc filmem volt a tv-ben: Az első ötven randi,


imádom Adam Sandlert és Drew Barrymore-t , főleg ha együtt játszanak. Egyszer azt írták Adam Sandler-ről, hogy nem játszik a filmekben, hanem a filmeket írják a karakteréhez. Hiszen az összes filmben egy kedves, jólelkű, szókimondó pasas, iszonyú jó humorral megáldva az emberi gyarlóság összes lehetséges változatával fűszerezve...

Ha bejön a szombat...

Szombaton úgy gondoltam lustálkodom egy kicsit. Ez kb. fél hétig sikerült, aztán Aisa szörcsögő, szipogó hangjára csak ki kellett nyitnom a szemem. Megfázott... Ennek árnyékában telik a hétvége. Tibi felvetette, hogy ne főzőcskézzek, inkább sétáljunk át enni az Allee-ba, és még mosogatni sem kell. OK. úgy sem volt sok kedvem főzni, ötletem sincs mit. Pláne mióta a drágám átment vegába, így a felhozatal a következő : 1 család, 5 fő: 1db. lisztérzékeny csaj, 1 db vega fater, 1 db válogatós szipogós, náthás kiscsaj, 1 db ugyancsak válogatós nagycsaj és 1 db mindentmegeszekcsakgyorslegyen muter. Igen, tényleg jobb lesz ha átmegyünk és mindenki választ magának.
Persze Debi a gyrostál felét otthagyta, Aisának nem izlett a zöldséges tészta, Szula megette a saját kis Scsevapcsicsáját, Tibi is a falafel gombócait.
A vásárcsarnok előtt már kitették a fenyőfákat. Odamentünk az egyikhez és megkérdeztem, hogy mennyibe kerül. 7000 métere a Normand-nak 5000 az ezüst... uhh.
Próbáltam alkudni egy másfélméteres Normand-ra de még nem igazán volt fogékony rá az eladó. Nem baj, úgyis csak szánkóval akartam hazahúzni a fát, méteres hóban. Azt még megvárom.
Este rajzolási lázban égett a három csemete, először az általuk ismert rajzfilmfigurákat vetették papírra, majd új, a saját képzeletük szüleménye került a fehér lapokra.

Ma Hanukavásár és könyvünnep van a suliban, úgy volt, hogy én megyek a lányokkal, de Aisa betegsége miatt inkább Tibi ment el és Aisával maradtam itthon. Sajnálom, mert érdekelt volna a program. Boldog Hanukát! Elvileg ma van a második napja...

Egy kis görbe nap...

Már olyan régen ígértem Aisának, hogy megnézem az úszáson. Eddig mindíg csak pont félötre estem be az uszoda elé, amikor már kabátban álltak Sacival vagy Szilviával az óvónénikkel. Ma lecsippentettem a munkaidőmből egy órát. Persze a főnököm nem nagyon örülne neki, de állandóan rohanok, reggel, este... Most is rohantam, hogy hazaugorjak a papucsomért, közben felhívtam Debit, hogy mikor indulnak Szulamittal a suliból, és hogy lenne-e kedvük eljönni velem megnézni Aisát. Debi lelkesen igent mondott és Szulát is felvilágosította, hogy nem egyenesen hazamennek, hanem velem találkoznak a Délinél. Felugrottam a 18. villamosra és eldöcögtem vele a Déli pu.-ig, ahol felhívtam Debit, de kiderült, hogy még a suliban vannak, mert Szulának elveszett a pulcsija. OK. mondtam, akkor várok itt a villamosmegállóban, kb. fél négyre odaérünk akkor még be tudunk menni. Fél négykor, amikor már szétfagytam újra rácsörögtem a lányomra. Közölte, hogy felszálltak a 61. villamosra, de leszálltak mert lassan ment, és visszaszálltak a 22 buszra, ami most ér a Moszkvára. OK. mondtam akkor mindjárt itt lesznek... 10 perc múlva újra rácsörögtem, akkor sírva mondta a telefonban, hogy véletlenül rosszfelé szálltak fel a villamosra és egy megállót vissza mentek. - Nyugodj meg, mostmár akkor is megvárlak benneteket, ha a fene fenét eszik is. Tébláboltam a megállóban és háromnegyed négyre végre befutott a 61-es ami a két nagylányomat hozta. Debi könnyes szemmel mondta, hogy most miatta nem látjuk Aisát úszni, de megnyugtattam, hogy biztos még a végét elcsípjük. És így is lett, még a játékidőre befutottunk és csináltunk néhány képet is. Amikor már a haját szárítottam, megjegyeztem, hogy ha megeszi az uzsiját, akkor még a Mekibe is bemegyünk. Örömújongás volt a válasz! A fenébe is, tudom, hogy spórolni kellene, de ez is kell néha.
Befaltunk mindent és közben vicces képeket készítettünk, végre nem volt veszekedés köztük! Persze otthon megint állt a bál. Ez mindenhol így van? Vagy csak az én lányaim szedik szét egymást?