Jön a karácsony, és kell egy kutya!

Már csak egy hónap karácsonyig, de minden telis tele van karácsonnyal körülöttünk. A szálloda már november eleje óta csillog villog a sok dísztől. Télapó életnagyságban megtekinthető a társalgóban, lábánál random néhány őzike és szarvas...csak úgy. Az energiám viszont egyre kevesebb, mert gyorsan feltöltődöm, de még gyorsabban lemerülök. Ilyenkor szoktak telefont is cserélni...
A lányok körül zajlik az élet, de szerencsére nincs nagy zajlás egyik körül sem. Régebben volt olyan, hogy úgy éreztem valami családsorozat hőse vagyok mert ahogy megoldódott az egyik életbevágó gondja és végre fellélegezhettem, jött a következő rész és a másiknál merült fel az  óriási megoldhatatlan probléma. Ezekből én általában nem úgy kerülök ki mint a Goldberg család anyuja (az egyik kedvenc sorozatom ami olyan mintha a nyolcvanas években játszódna és anyu tigrisként száll szembe mindennel és mindenkivel. Néha túl ciki és nyomulós :D ). Szóval semmi bölcsesség és konklúzió nincs a végén csak szimpla fellélegzés...ez is megvolt, jöhet a következő.
Aisa kitűnő tanuló és ezt bátran felvállalja. Ma reggel mesélte épp, hogy az egyik jajdenemszeretem lány aki néha be-beszól neki, azt mondta az egyik teszt eredményhirdetése után (mert Aisának lett a legjobb), hogy Aisa, you are a nerd... de cseppet sem hízelgésképpen. Aisa erre meghajolt és megköszönte neki a kedvességét. Ez nagyon tetszett, belevaló csaj, nemcsak totál okos :) Én nem is tudom, hogy kire ütött?
Szula ezerrel csinálja a fotó projectet amit felvállalt erre az évre. Először fotómontázsokat készített az első világháborús képeket összemosta egy most készült felvétellel. Természetesen a helyszínek azonosak voltak. Most pedig tele van a mélyhűtőnk műanyag dobozokkal ahol virágok fagytak jégbe és nem a jég virágzik. Bár az is előfordul. Készül az egyetemre, remélem most össze fog neki jönni.
Debi nemsokára leteszi a jogsit, s már teljes értékű grafikai tervezőként dolgozik a kis cégnél ahol gyakorlaton volt.  Mindenki éli a kis életét s néha összetalálkozunk a konyha környékén.
A fejembe vettem, hogy lesz egy kutyánk. Most már tényleg, mert nem bírom nélküle. Nekünk mindig volt kutyánk, most pedig lassan hét vagy nyolc éve kutyátlanok vagyunk. De szeretnék megmenteni egy kutyát. Nem akarok pedigrés horror drága kiskutyát venni egy tenyésztőtől hanem új esélyt, szerető otthont szeretnék adni egy néhány éves ebnek. Akár idősebbnek. :)
De rájöttem, hogy itt a ködös albionban egy, a harmadik világból érkezett kisgyereket előbb örökbe fogadhatsz mint egy kutyát. Nincs ám olyan, hogy odamész a kutyamenhelyre és választasz egy kutyát majd vidáman hazaviszed. Először is a kutyák nem telepeken vannak, nagyrészt ideiglenes befogadóknál kapnak helyet, ahová nem lehet csak úgy odamenni, hanem ki kell tölteni egy kérdőívet, anyja neve három példányban, cipőméret és hány fogad van...stb. Hány órát vagy otthon a kutyával, mekkora a kerted, mit dolgozol, hány családtagod van és ami a legfontosabb: TULAJDONOSA VAGY E A HÁZNAK VAGY CSAK BÉRLŐJE.  És szerintem minden ezen a kérdésen áll vagy bukik. Itt nem olyan könnyű kisállattal lakást bérelni. A legtöbb tulajdonos kiköti, hogy nem hozhatsz kutyát vagy macskát. Ezért feltételezik, hogy ha lakást váltasz és beleunsz , hogy a kedvenced miatt nem kaphatod meg amit szeretnél, gyorsan túladsz rajta, visszakerül az ideiglenes befogadókhoz. Ilyen persze biztos előfordul. Szóval a kérdőívet online elküldöd az különféle szervezeteknek akik hirdetik a kutyukat az interneten. Megnézheted képen, elolvashatod a tulajdonságait, gyerek mellé lehet, kutya macska mellé nem, szabadon lehet engedni sétáltatáskor, vagy nincs olyan jól szocializálódva és sok sok tanításra van szükség stb. Ez eddig rendben is van. Kapsz egy visszaigazolást, hogy jaj de rendes vagy, majd írunk ha oké, de ha nem írunk akkor ne írj, mert akkor nem oké...
Eddig a fejem tetejére is állhattam de még addig nem jutottam el, hogy egy kutyát megnézzek. Persze ez sem egyszerű, mert ha véletlenül úgy néz ki megfelelsz a kritériumoknak (gazdag vagy és egész nap otthon pihensz az óriási kertedben ezért van időd a kutyádra) akkor látogatni kell a kutyát és ha szimpi vagy neki és a befogadó gazdiknak akkor néhány alkalom után elhozhatod őt. Pont ezért túl messze lévő kutyáknál esélyed sincs mert nem utazol hetente két-háromszáz kilómétert a szoktatás miatt.  De persze akkor is véletlenszerűen meglátogatnak néha, hogy a kis kedvenc sorsa jól megy nálad vagy sem.
Ez van. A múlt héten már egy nyolc éves labira pályáztam de még nem kaptam semmi visszajelzést a szervezettől. Nézegetem a kutyukat a neten, de csak egész aprók vannak és horror árakon. Most a legújabb divat keresztezni és új nevekkel ellátni a különböző kutyafajtákat és jó drágán eladni. Aisa még a karácsonyi ajándékáról is lemondana egy kutyuért, Debi a fenntartási költségek miatt aggódik Szula pedig elhatárolja magát mert úgy is jövőre egyetemre megy.
Sokat gondolkodtam, látva a magyar ismerőseim által megosztott szegény kivert kutyákat és a "valaki segítsen mert elaltatják" kezdetű bejegyzéseket, hogy hazaugrunk és elhozunk egy kutyát, de az sem olyan egyszerű mert sok a papírmunka és a mostani autónk sem alkalmas egy huszonnégy órás útra főleg egy ismeretlen kutyával. Nem is beszélve a rengeteg időről, ami persze nincs. Abban bízom, hogy egyszer rám mosolyog a szerencse és az ölembe pottyan egy valami teljesen nagy véletlennek köszönhetően. Addig is álmodozom.