2017. október 1., vasárnap

Az új könyvespolc

Szeretem a könyveket. Még azokat is amelyeket képtelen vagyok elolvasni. És ezt nem kifejezetten a tartalmára mint inkább a számomra nehezen érthető nyelvezetére gondolok. És hát igen...sajnos az angolt csapom vágom (szegényt) de az angol nyelvű könyvek olvasására még nem tudtam magam rávenni, kivéve ha valami nagyon egyszerű, pár mondatos színes ábrákkal teli vékonyka könyvről volt szó, mint például amit Debike vett születésnapomra (Jane Austen élete nagyon röviden). De akkor is ha nem tudom elolvasni, egy könyv számomra érték. Még ha ötven pennyért vettük is egy charity shopban. Éppen ezért felháborodottan szedem ki a szobák szemeteséből is (igen abból is!) a vendégek által kiolvasott és otthagyott könyvet. Miért? Kérdezem ilyenkor. Ez nem egy napilap nem egy újság amit persze, hogy nem tartogatunk. Persze van aki csak ott hagyja az asztalon, hogy majd talán más is elolvassa. Ilyenkor összegyűjtök néhányat majd leviszem a hotel nagy társalgójába. Régen volt ott egy kis szedett vedett polcocska a földön ahol néhány saláta könyv árválkodott. Ilyenkor mindig rendbe raktam őket és mellé tettem az újakat. Mikor az új manager megérkezett, rendet teremtett mindenhol, ami sok esetben hasznos volt de sokszor persze nem értettem egyet vele. De kit érdekel egy housekeeper véleménye?
Tehát mikor minden tévé a szobákban nagyobbra lett cserélve (ki tudja miért) és a társalgó kapott az óriási tévé helyett egy gigamegaóriásit és kicsit pofásabbá tették a recepció kinézetét (amit egyáltalán nem bántam mert eltűnt egy csomó helyről az a borzalmas művirág dekoráció és a száz éves függönyök ki lettek cserélve) megjegyeztem a recepción az egyik kollégának, hogy hol vannak a könyvek? Olyan sok összegyűlt az évek során. Miért kell nekem azt a néhány könyvet a kandallópárkányra pakolásznom miért nincs egy polc ahol a vendégek nézelődhetnek. Hiszen az idős emberek nem néznek olyan sokat tévét, talán az csak a teniszmérkőzések során van bekapcsolva. De viszont szívesen olvasnak, kötögetnek, beszélgetnek a közös társalgóban. De kit érdekel egy HK véleménye?
Ma azonban különös dolog történt ami az egész további napom feldobta és kicsit megdobogtatta szívem.
A lengyel karbantartó kollégám aki ezermesterként működik a hotelben, ebédszünetben egy nyers fából kivágott falipolc oldalát mutogatta nekem én meg bólogattam, hogy "tök jó, ügyes vagy!" de fogalmam sem volt miért érdekli a véleményem. Aztán mikor porszivózni kezdtem a recepciót a műszak végén, hirtelen felfedeztem a társalgóban egy polcot a falon, rajta azzal a néhány könyvecskével amit én hordozgattam le. Alatta a prospektusoknak is csináltak egy falipolcot és végre nem egy ronda asztalon vannak szanaszét a helyi látványosságokat hírdető színes brossúrák. Ekkor jött a manager, hogy "Na, hogy tetszik?" Én pedig vigyorogva bólogattam, hogy nagyon is tetszik. Igaz aprócska, de a miénk :)



1 megjegyzés:

  1. Ezek szerint még sem morgolódtál hiába, értő fülekre talált a kérésed. Ilyesmi tényleg széppé tudja varázsolni az ember napját.

    Az angol könyvektől meg ne félj. Én pl. imádom Sophie Kinsella Shopaholic könyveit. Rendkívül olvasmányosak, egy csomó olyan kifejezést is megértek, amit egyébként nem tudok, és sajnos továbbra sem használnám őket, de a történet mégis áthozza őket, és szerintem simán megértenéd te is. Nem egy irodalmi műalkotás, sőt, a szereplő simán az agyadra megy, és mégis olvasni kell. Próbáld ki valamelyiket. Lányom szerint 2 Ł körül már kaphatóak.
    Hajrá, olvass angolul!

    Gabi

    VálaszTörlés