Defektes vagyok...

Defektes vagyok és ez látszik is rajtam, ahogy tolom, tolom a bringám az úton és olyan lassan haladok, hogy az már idegörlő. És a hátsó gumim csak flaffog, flaffog ahogy tolom a bicajt a macskaköves utcán. Pedig olyan szépen indult a nap. Fél órával korábban indultam dolgozni, hogy ebben a gyönyörű nyárvégi reggelen még kiélvezhessem a kora reggeli, szinte néptelen kikötői sétányt és a hosszú mólót, amelyen végig gurultam és élveztem a kellemes reggeli napsütést. Egy picit leültem a fehér öntöttvas padra egészen a móló végén. És élveztem a nyári reggelt. Aztán elindultam vissza a kikötő felé amikor egyszercsak azt éreztem, hogy valami nem stimmel a hàtsó kerékkel. Leszálltam és a gumi szinte teljesen leeresztett néhány másodperc alatt. Ahogy forgattam a kereket egyszercsak egy vékony drótot  vettem észre ahogy dárdaként fúródott a gumiba.  Gondolkoztam, hogy most toljam haza a bringát és induljak el újra az autóval, de már 8.41 volt és aligha értem volna haza kilencig, pláne a szállodába aztán. Ugyhogy elindultam felfelé a munkahelyemre. Munka után letoltam a központba a bicajt és vettem egy egyfontos pumpát, de nem sikerült életet lehelnem (szó szerint csak lehelt a pumpa és nem fújta a levegőt) a gumiba. Így hazáig toltam aztán szegényt, halál unalmas volt...

Most várom, hogy Tibi megjavítsa a gumit, mert holnap szabadnapos vagyok és jó lenne egyet tekerni, szállni szélsebesen...